Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
16 EROS VILMOS egyenesen bérencnek tartották s inkább Kossuth és pl. a köznemesség pozitívabb ábrázolását kérték rajta számon. És persze az egész szellemtörténetet, főleg annak művelődéstörténeti alapállását elutasították!!!80) Ugyanebben az időben zajlott még az ún. Gálócsy-per, melyben a nevezett/szóban forgó lapszerkesztő Szabó Dezsőhöz közel álló érvrendszerrel támadja Szekfűnek a Szent István-i államról szóló koncepcióját81. Ez szerinte csak németek magyarországi térfoglalását segíti elő/alapozza meg ideológiailag, s mindezzel Szekfű (és Hóman) a minősített „hazaárulás” bűntettét követi el. (Szerző szerint Szekfű már „A száműzött Rákóczi” idején is az volt82.) Szintén nem érdektelen mindezeken felül annak felidézése, hogy részben a Bethlen Gábor monográfia elleni hadjárattal egyidejűleg folyik az Eckhart Ferenc elleni hajsza83. O „A magyar történetírás új útjai” című kötetben megjelent tanulmánya ügyén azzal váltotta ki „hazafias”, de inkább „soviniszta”, pozitívabban: nemzeti romantikus bírálóinak haragját, hogy elutasította (amint 80 Vö. ehhez Gyurgyák J: Ezzé lett magyar hazátok, i. m. 612. 81 Ebben az időszakban egyébként „A száműzött Rákóczi”-vita komplett módon is felújul, kifejezetten a Rákóczi-kérdésre összpontosítva. Vö. pl. Király Aladár: Harc Rákóczi becsületeért(sic!). Budapest, 1931. (A könyvet részletesebben elemzem a függelékben.) Itt jegyzem meg, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos iratokban felváltva szerepel Gálocsy és Gálócsy Árpád, azaz, hol rövid, hol hosszú o-val fordul elő a neve. A problémára jelen sorok szerzője sem tudott végleges választ adni, a továbbiakban ezért a következetlenség. 82 Vö. minderről még Der Kampf gegen nicht vorhandene Feinde. Sonntagsblatt 1930. május 25. 3^1. Valamint a részleteket is számos szempontból tisztázva Függelék I—II. a jelen közleményben. 83 Vö. Kardos József: Az Eckhart-vita és a szentkorona-tan. Századok, 103.évf., 1969. 1104^1118. A kérdéshez még érdemes felidézni Szekfűnek ez idő tájt Eckhart Ferenchez írott leveleit. Vö. Szekfű Eckhartnak MTA KK, Ms 5616U92. „Magy.Kult. II. cikkét küldeni fogom. Ironice már nem lehet e dolgokat tárgyalni, - ez ’vérre megy’, lassabban, kisebb feltűnéssel, mint 1914-ben, de ugyanúgy, tökéletesen meg akarnak semmisíteni. Az összes protestáns folyóiratok, iskolaiak is, letárgyaltak, s az országban mindenütt a legrosszabb híremet költötték. Protestáns vezetők és tudósok, Révész K., Ravasz, Dékány Pista, stb. egyenként és titokban elítélik..., de kifelé egyik se nyilatkozik. Én még nem fordultam a legközelebb álló eszközhöz: a prot. nyelvöltögetésre hasonlókép válaszoltatni a mi részünkről - ha azonban ez így megy tovább s a prot-ok maguk nem szerelik le a dolgot, nem fogom visszatartani a kath. orgánumokat. - Vetted észre, Prot. és Kath. Szemle csak képzelt okokról írnak, a felekezeti momentumokat nem akarják nyíltan kimutatni, azt várják, hogy mi mondjuk ki. - Ezért, ezt kivédendő, vettem én oly komolyan a hazafiatlanság vádját. - Egyébként képzeld el, prot. papjelöltek nekem akarnak vizsgázni, vissza kell adnom, mert úgyis meg kellene buktatni s ezzel tanári viszonylatban is gyanús lennék. Emellett most éppen a 17. századi vallási problémát kell tárgyalnom. Egyetlen kálvinista, ki kiáll, Török Pál, Napkeletben és Bp. Szemlében is. A többi azt mondja: ’neked már az a sorod, hogy a tudomány haladásának mártírja légy.’ (szószerint így mondták!)” Ms 5614U30, 1.26, 1930. „Károlyinak Bethlen Gábor leveleiről szóló ifjúkori cikkét (Budap. Szemle) igenis idéztem, részletesen, tartalmilag is, könyvem 294. lapján, 1. sorban; mondd meg neki (erről nekem nem panaszkodott). Sok vélemény, Révész Imre (Debr.) szerint nem kifogásolható prot. szempontból, Kiss I. annál inkább össze fog szidni Zsinkáéknál; úgy hallom, szememre veti, hogy több szöveget, mik Bethlen nemz. és vallásmotívumát bizonyítják, elmellőztem (Kiss I.-nak fogalma sincs kútfőkritikáról v. ’szellemtört.’-ről, nehéz vele vitatkozni.) Kollányi szer. nagy kath. eredmény; Bangha és Czapik (Magy. Kult.) szerint elhanyagolom a kath. szempontokat, kassai vértanúkat nem emelem ki. Kellett ez nekem? Magyary Zoltán (öcsédnek): csak melléktermény, nem tetszik neki, nem derül ki, hogy milyen volt az akkori Erdély. Komis: prot.okkal kesztyűs kézzel bánik el (hát még ő). - Ügy látom, mindenki szívesen szemlélője volna egy új emberhajszának, minő a Rák. ügy volt (!!!-E.V), s haragszanak rám, h. nem adtam alkalmat rá. Biztosan le vagyok fizetve Be. Istvántól, vagy nem akarom elveszteni a M. Szemlét. Fene kis ország ez, nem kellemes” Szekfű-Eckhart viszonyra, illetve az Eckhartra vonatkozó irodalomra vö. függelék.
