Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szakál Veronika: Tabajdi Gábor: Budapest a titkosszolgálatok hálójában
1616 TÖRTÉNETI IRODALOM közterületek és középületek mellett, megfigyelték a különböző vallási felekezethez kötődő személyeket is. Ezek a helyszínek — a korábbi fejezetektől eltérően - nem voltak állandók, az egyes ügyek révén, szinte az egész fővárosban végig jelen kellett lenniük. A szerző betekintést enged a Kádár-kori börtönök világába is, a fővárosban megbúvó kémek ügyeibe, az ellenőrzések technikai kivitelezésébe. Az utolsó, Reprezentáció című fejezetben a különböző propagandaanyagokat ismerteti, amit azért tartok fontosnak, mert a könyv olvasása során, akaratlanul is a legtöbb olvasó Az ügynök élete című 2002-es dokumentumfilmre asszociálhat, amit ebben a fejezetben is megemlít a szerző. A film az állambiztonsági szakemberek, a lehallgatók, tartótisztek és beszervezett ügynökök működését, módszereit, továbbá házkutatásokat, lehallgatásokat és megfigyeléseket mutatott be. A könyv forrásbázisa igen jelentős, a felhasznált levéltári forrásokat két csoportba sorolhatjuk: az egyik az állambiztonsági szervezetekkel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött, az államigazgatás felsőbb szervei közé besorolt belügyminisztériumi dokumentumok. Ezek az iratok főleg az első három fejezetben, vagyis az állambiztonsági szervek bemutatásával foglalkozó részekben jutnak fontos szerephez. A másik csoportba az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyaga sorolható, amely változatos összetételű, a reprezentatív esetek forrásait is itt találhatjuk. A szerző feldolgozta az állambiztonsági és államvédelmi szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratok egy részét (Belügyminisztérium állambiztonsági szerveinek iratai); a szervezeti egységekhez nem kapcsolódó állambiztonsági dokumentumokat, azon belül főleg az állambiztonsági szervek nyílt állományú alkalmazottainak aktáit; illetve az állambiztonsági munkához készült háttéranyagokat. A legtöbbször azonban a hálózati, operatív és vizsgálati iratokra hivatkozott, amelyek közül a legfontosabbak az operatív dossziék, illetve a titkos, vizsgálati és kutatói dokumentumok. A téma szempontjából ez a forrásbázis a titkosítások miatt egyrészt nehezen hozzáférhető, sokszor kutatók számára sem elérhetőek; ugyanakkor a folyamatosan kutathatóvá váló iratok egyre több forrásközlést tesznek majd lehetővé. A könyv elsősorban a titkosszolgálatok Budapesten elfoglalt szerepével foglalkozott, ezáltal számos problémát helyezett új megvilágításba. A bevezető részben Tabajdi Gábor is megemlíti a források okozta problémát, hiszen a kutatók számára kettősséggel bírnak. Egyfelől az állambiztonsági szervek által készített feljegyzések megbízható támpontként szolgálhatnak egy adott személlyel vagy helyszínnel kapcsolatban. Másrészt számos olyan információ van, amelyekről tudatosan nem készítettek feljegyzést, így a pontos beazonosítást sem teszik lehetővé, legyen szó egy ügynök nevéről vagy egy titkos lakás pontos címéről. A címben szereplő háló végig jelen van, hiszen a könyv végére már nem is marad olyan budapesti kerület, amelyben ne lettek volna jelen állandó jelleggel a titkosszolgálat emberei. Tulajdonképpen az ő térhasználatuk áll a könyv középpontjában, hogy ez a specifikus társadalmi csoport milyen módon tudott jelen lenni Budapest élet(ter)ében. Különleges jellegüket még jobban erősítette, hogy saját intézményi infrastruktúrát hoztak létre, vagyis a különböző típusú ingatlanok mellett, számos oktatási intézményt fenntartottak, a nagyobbak számára iskolákat, a kisebbek részére óvodákat és bölcsődéket. Emellett a dolgozók általában a munkahelyi kereten belül használták ki a sportolási, művelődési és az üdülési lehetőségeket is. Tevékenységüket több esetben fedőcégeken keresztül végezték, azonban ez sem biztosíthatott számukra teljes mértékben inkognitót, hiszen rövid időn belül a titkosszolgálat már nem is volt titkos és a közbeszéd részeivé váltak. Mindezekre szintén kitér a szerző, és arra is, hogy ezek változtatásokra sarkalták a szervezet embereit. Újszerű szemléletmódjának köszönhetően bemutatta az 1956-os forradalom hatásait, nemcsak a szervezet működésének szemszögéből, hanem kitért azokra a hatásokra is, amelyeket az Államvédelmi Hatóság dolgozóinak az életében okozott.
