Századok – 2016
2016 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok
164 TENGELY ADRIENN összeg felemelését, illetve új átszámítási mód megállapítását.218 Ennek ellenére az új statútumokban nem módosították az 1931-es átszámítási kulcsot.219 A XVII. fejezet a kegyuraság kérdésével foglalkozott.220 Ennek alapelveit az 1448-1470. kánonok szabták meg,221 a statútumokban csupán részletezése, illetve konkretizálása található. Az 1917-es CIC már alapvetően az elavult kegyúri jog megszűntetésére törekedett,222 s ennek tükröződését különösen az 1942-es statútumokban láthatjuk, ahol világosan leszögezik, hogy a papságnak törekednie kell arra, hogy a kegyurakat kötelezettségeik megváltására buzdítsák, s megjelent a kegyúri váltságingatlan, illetve az egyházvédnökségi alap fogalma is.223 A XVIII. fejezet az egyházközségek vagyonkezelését és számviteli rendjét szabályozta nagy részletességgel224 az egyházközségek igazgatási és adóztatási szabályzatával összhangban.225 Az egyházközségek vagyonkezelésében a legnagyobb gondot a helyenként eltérő összegű egyházi adó jelentette, mely nagy aránytalanságokat okozott az egyes egyházközségek anyagi viszonyaiban, illetve a papság jövedelmében. Ennek orvoslását az alsópapság az 1942-es zsinat egyik legfőbb feladatának tartotta. A Nagykállói kerületből javasolták, hogy központilag egységesítsék és kezeljék az egyházi adó összegét, a gazdagabb egyházközségek fel nem használt feleslegéből a szegényebbeket segítve. Ez azonban nagyban korlátozta volna az egyházközségek autonómiáját, így várhatóan igen nagy ellenállásba ütközött volna, legalábbis a gazdagabb egyházközségek részéről, mely az ötlet kivitelezhetőségét is megkérdőjelezte - a javaslat mellett kézírással valóban ezt olvashatjuk: „Ábránd”. Több kerületből felmerült annak kívánalma is, hogy ha szükséges, világi hatóságok segítségét is igénybe vehessék a pénzek pontos kiutalásánál, mivel ez az alsópapság megélhetésének egyik legfőbb forrását jelentette.226 A XIX. fejezet az elhunyt papok hagyatéka ügyében rendelkezett és előírta azokat a célokat, amelyekre a papságnak kötelezően végrendelkeznie kellett az egyházi törvények és a hagyomány alapján. Emellett bizonyos, az egyházi élethez kapcsolódó ingóságok — liturgikus ruhák, breviáriumok, könyvek — sorsát is megszabták. Megtiltották továbbá — bizonyára negatív tapasztalatok alapján — hogy a papok általános örökösükké háztartási alkalmazottaikat tegyék, mivel ez rosszindulatú szóbeszéd tárgyát képezhetné.227 1941-ben a káptalan csak kisebb alaki pontosításokat javasolt a fejezetben,228 az esperesi kerületek papsága pedig elsősorban a könyvek sorsát kifogásolta: kérték, hogy csak a val218 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941 III., XVI., XIX. kér. 219 Az 1942. évi... i. m. 73. 220 Az 1931. évi... i. m. 86-88. 221 Sipos /.: Kath. egyházjog i. m. 45^19. 222 Sipos Kath. egyházjog i. m. 45. 223 Az 1942. évi... i. m. 111. 224 Az 1931. évi... i. m. 89-97. 225 Püspökkari tanácskozások 1919-1944 i. m. 1929. október 25. 15., 1930. március 3. 6., 1938. október 4. 20.; Móra M.: i. m. 49-53., 143-155., 160-175. 226 EFL AN SA, Az esperesi kerületek javaslatai 1941 III., XIX., XXVI. kér. 227 Az 1931. évi... i. m. 98-100. 228 EFL AN SA, A káptalani bizottság javaslatai 1941
