Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szalai Miklós: Miskolczy Ambrus: A vasgárda 1927-1937
1608 TÖRTÉNETI IRODALOM A széles levéltári forrásbázisra, valamint szakirodalomra épülő könyv mindenki számára élvezetes és egyben tanulságos olvasmány. Talán nem lesz elcsépelt zárásként az a mondás, miszerint a könyv - sok szempontból — figyelmeztet és egyben üzen a mának. Kovács Tamás Miskolczy Ambrus A VASGÁRDA 1927-1937 Gondolat Kiadó, Bp., 2015. 278. o. Miskolczy Ambrus — az Erdélyből áttelepült, a román és magyar történelmet és kultúrát egyaránt mélységében ismerő történész - ezúttal a Vasgárdáról írt könyvet. A Vasgárda vitathatatlanul egyike a huszadik századi európai történelem legkülönösebb jelenségeinek. A Vasgárda természetesen fasiszta mozgalom volt, nem az egyetlen, de kétségkívül a legnagyobb Romániában, ezért „értelmezése”, megmagyarázása felveti mindazokat a kérdéseket, amelyeket általában a fasizmusé. A fasizmus egyszeri és rövid ideig tartó történelmi jelenség volt - amelynek megismétlődésére kevés az esély. (Vö. Póczik Szilveszter: Fasizmusértelmezések. Bp. 1995.) A tizenkilencedik század megszülte a modern társadalom két alapvető társadalomszervező intézményét: az állampolgári egyenjogúságon alapuló, magát racionálisan, a társadalmi szerződéssel legitimáló liberális nemzetállamot és a tőkés piacgazdaságot. Az első világháborúval, majd a nagy gazdasági világválsággal mindkét intézmény súlyos válságba került: a fasiszták - a kommunistákhoz hasonlóan - valami mindkettőn túlmutató társadalomszervezési formát kínáltak: olyan, az állam által kialakított nemzeti közösséget, amely valódi, az emberek életében gyökeredző társadalmi és lelki tartalmakkal tölti meg a nemzetállam formális jogi kereteit, ugyanakkor pedig a közjó érdekében ésszerű korlátok közé szorítja a piacot. Ez az alternatíva azonban csak ott válhatott nagy tömegek számára vonzóvá, ahol a polgári demokrácia és a szabadversenyes kapitalizmus nem ágyazódott még be megfelelően a társadalom „szövetébe”, s ahol a modernizáció, az iparosítás súlyos — demokratikus eszközökkel kezelhetetlen - feszültségeket generált. A fasiszta rendszerekben nem jött létre valójában ez az új típusú közösség, de létrejött a látszata: az állami erőszak és a propaganda megteremtette össznemzeti fegyelem és lelkesedés. S hogy ez a látszat létrejöhessen - és sokszor nem csak e mozgalmak hívei, hanem a külső megfigyelők számára is valóságnak hasson -, ahhoz kellettek a modern médiumok (rádió és film), amelyeket a nemzetállam a saját szolgálatába állíthatott. Ehhez kellett a művelődés útján megindult, a hagyományos közösségek világképét és értékrendjét már elvető, de önálló világképet kialakítani nem tudó, s ezért minden hatásra fogékony modern nagyvárosi tömegember, de kellett az is, hogy még ne létezzenek a nemzetállamok határain átjutó hatékony tömegkommunikációs eszközök (amilyen ma a televízió és az internet). Ez is mutatja: a fasizmus korhoz kötött jelenség. A felsoroltak közös vonásai minden olyan társadalomnak, amelyben a fasizmus hatalomra jutott, vagy akár csak a hatalom közelébe került; tehát igazak Romániára is. A Vasgárda ugyanakkor sajátosan román jelenség is: Miskolczy Ambrus a Vasgárdáról szóló könyvének legfontosabb érdeme talán az, hogy — rögtön a könyv elején kijelentve, hogy a Vasgárda nem a német vagy olasz fasizmus másolata (15.) — a román kultúrában
