Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kovács Tamás: Varga Krisztián: Ellenség a baloldalon. A politikai rendőrség a Horthy-korszakban
TÖRTÉNETI IRODALOM 1607 illetve tagok és szimpatizánsok neveit tartalmazó listákat. Bár a szerző' rosszallólag ír erről - a rendőrségi szempontból amúgy hasznos akcióról de ne feledjük el, hogy a ma hatályos magyar nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény is igencsak tág teret ad a szolgálatoknak a titkos információk begyűjtésre. A harmadik, nagy összefoglaló fejezet (A Politikai Rendészeti Osztály szerepe a második világháború alatti nyomozásokban) talán a legszerteágazóbb a három közül, s a recenzens talán itt is más sorrendbe rendezte volna a fejezeteket. Ennek eredője a második világháborúban keresendő, illetve bizonyos fogalmi változásokban. Bár a szerző többször is utal rá, talán lehetett volna ezt erőteljesebben tenni. Ebben az időszakban már messze nem a kommunista mozgalom volt a legveszélyesebb a regnáló államrendre, hanem a különböző szélsőjobboldali — nyilas pártok és mozgalmak. Ezzel szemben számos rendőri vezető, illetve a nyomozásokba bekapcsolódó csendőrség és vezérkari szervek továbbra is mindenhol kommunista-bolsevik akciót, összeesküvést, szervezkedést láttak. Nem volt mellékes szál az sem, hogy Hetényi Imrét megbuktatták, más interpretáció szerint nyugdíjazták 1938-ban. De helyettese, dr. Sombor-Schweinitzer József sem maradhatott a „politikai” osztályon, áthelyezték az örök rivális bűnügyi osztályra. Hetényi utódja azonban nem tudott felnőni a feladatához, amelyhez nagyban hozzájárult, hogy a rendőrségen belüli hivatali konkurenciaharcát a rutinos Sombor- Schweinitzerrel kellett megvívnia. A szerző ügyesen járja körül azt a problémát, hogy a csendőrök, a rendőrök és a vezérkari szervek emberei elméletileg „egy csónakban eveztek”, de a más szervezeti kultúra, szocializációs háttér, és nem egy esetben a mégiscsak különböző célrendszerek csakhamar kiderültek. így rövid időn belül feszültségek is keletkeztek a szervek között. De ezzel együtt (vagy mindezek ellenére?) mégis csak együttműködtek, avagy együtt kellett működniük. Ehhez a közös nevező a kémelhárítás lett. Mit is jelentett ez a gyakorlatban? Azt, hogy az új rezsim értelmében minden egyes kommunista személy egyben és ugyanakkor a Szovjetunió hírszerzője is. Ez az alapállás természetesen ilyen egyszerű formában messze nem volt igaz, de ez keveseket zavart. így 1940-től kezdődően számos, nagy nyílt nyomozást hajtottak végre a rendőri, csendőri és katonai szervek. A nyomozások nagyságrendje, vélt és valós eredményei imponálóan hathattak. A kommunista mozgalom lényegében megszűnt létezni Magyarországon: 1943-ban hivatalosan is feloszlatták — az amúgy illegálisan működő - Kommunisták Magyarországi Pártját, de a helyette létrejött Békepárt sem vált tömegmozgalommá. Ugyanakkor a csendőrség és a vezérkar „vérszemet kapott”, s immár a szociáldemokrata mozgalmat is fel akarták számolni. Voltak, akik komolyan elhitték, hogy újabb forradalom lehet Magyarországon, amelyet meg kell akadályozni, bármi áron. Azonban a felszíni sikerek sem tudták elkendőzni a szervek és szervezetek közti különbségeket és nézeteltéréseket. Ugyanakkor a szerző jó érzékkel, és pontosan fogalmazva kísérletnek írja le az Államvédelmi Központot, amelynek hírnevéhez és legendájához leginkább vezetőjének személye (Ujszászy István vezérőrnagy) járult hozzá a legjobban. A német megszállás azonban megint mindent felülírt. A német rendészeti és biztonsági szervek azonnal letartóztatták a németellenes rendőröket és csakhamar a Birodalomba deportálták őket. Másrészt pedig saját emberüket - Hain Pétert — hozták helyzetbe, aki megszervezhette a „saját” politikai rendőrségét, az Állambiztonsági Rendészetet. S bár eleinte talán Hain is komolyan vette magát és szervezetét, de az idő végül nem őt igazolta. Bár az Állambiztonsági Rendészet formálisan egészen 1945 májusáig megszakítás nélkül dolgozott — de mindezt október 15 után a Nyilaskeresztes Párt — Hungarista Mozgalom árnyékában tette, tehette. Az indokolatlan erőszakot és adott esetben köztörvényes bűncselekményeket is elkövető egység „igazi” eredményt nem tudott felmutatni.
