Századok – 2016

2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiziker Róbert: Tudós és katona. Markó Árpád visszaemlékezései I-II.Szerk. Kincses katalin Mária - Mészáros Kálmán

1600 TÖRTÉNETI IRODALOM megírni visszaemlékezéseit és egy időre, amíg 1959-ben zenei hallását el nem veszítet­te, a muzsikáláshoz is visszatért. Utolsó éveiben egyik ismeró'se szerint „intelligens kö­zönnyel tudta nézni a világ folyását”. Ugyanakkor nem akart „letargikus beletörődésbe merülni” és „tétlen éveket csatolni életéhez”. 1948-ban még úgy gondolta, hogy történetírói pályája a háborút követó' felfordulás­ban véget ért és az ezüstláncán függó' Rákóczi-libertás is az íróasztalában egy skatulyá­ban várta, hogy az ország visszanyerje a szabadságát. Kezdetben - a Rákóczi-kor tör­ténetírásában dolgozva, egyéb forrása nem lévén - „Isten kegyelméből és a Nagyságos Fejedelem jóvoltából” élt. Szerény keretek között, de saját meglátása szerint 1951 ele­jétől, amikor a neve ismét megjelent a szaksajtóban, és egy másik régi magyar fó'úr, gróf Zrínyi Miklós a kitelepítéstől is megmentette, „megszakítás nélkül eredményesen” tudta folytatni tudományos pályáját is. Kezdetben csupán tudományos segélyben része­sült a Kultuszminisztériumtól, majd egy négyéves szünet után nyugellátását is folyó­sították. Levéltári kutatásokat végzett, megbízásokat kapott történeti munkák adat­gyűjtésére (köztük Köpeczi Bélának a Rákóczi-szabadságharc francia diplomáciájára vonatkozó forrásfeltárásában, Benczédi László Thököly-anyaggyűjtésében és Klaniczay Tibor Zrínyi-kutatásaiban is részt vett), majd sorra jelentek meg a publikációi (a kapott „igen szép összegű tiszteletdíjakból” hegedűt vásárolt) és 1953-ban megítélték számára a történettudományok kandidátusa címet. Az MTA Történettudományi Főbizottsága 1957-ben a hadtörténelmi albizottság, a Magyar Történelmi Társulat pedig 1962-ben az Igazgatóválasztmány tagjává választot­ta. Utolsó éveiben is aktívan dolgozott, 80. életévében korábbi kutatásaihoz csak kevéssé kapcsolható témáról, Kossuth Lajos törökországi emigrációban végzett hadtudományi munkásságáról írta és védte meg akadémiai nagydoktori értekezését. Az ötvenes-hat­vanas években megjelent munkáiról úgy vélte, hogy azok „standard jellegű források le­hetnek mindenkor”és azonos szöveggel akár Ferenc József, akár Horthy kormányzósága éveiben is megjelenhettek volna és soha senki nem kívánta tőle, hogy „átnyergeljen a politikai történetírás mezejére”. A Magyar Tudományos Akadémia tanácskozó tagjainak teljes rehabilitációjára 1989-ben került sor, majd újabb tíz év elteltével Pilch és Gyalókay ezredesek mellett az őneve is felkerült a Hadtörténeti Intézet és Múzeum akadémikusainak emléktáblájára. Kéziratban maradt visszaemlékezéseinek mostani közreadásától a szerkesztők azt re­mélik, hogy az hozzájárul a történészi és hadtudósi életmű tudománytörténeti helyének kijelöléséhez is. A köteteket az teszi különösen érdekessé, hogy az átlagnál jóval na­gyobb terjedelmű és sokkal izgalmasabb, jó tollal megírt visszaemlékezéseket nem egy történész (ez elég ritka eset), nem egy katona (ez már gyakrabban előfordul), hanem egy hadtörténész katona vetette papírra. A forrásközlés a kéziratok keletkezési sorrendjét követi. Kincses Katalin Mária és Mészáros Kálmán tiszteletre méltó, gyakran nyomozói munkát végeztek, a kötetben csak monogrammal szereplő tisztről is kiderítették a személyazonosságát, zenei szak­­kifejezéseket tisztáztak, a gyógyvíz hatásáról értekeztek, amennyiben adatok pontosí­tására volt szükség, a memoár szereplőivel, azok leszármazottaival, illetve helytörténé­szekkel is felvették a kapcsolatot. A szerkesztés alaposságára jellemző, hogy a szúrós szemű recenzens hiányosságként csupán azt tudja felhozni, hogy olykor az Umlautról hiányzik a dupla ékezet. A második kötet végén a teljességre törekedve közlik Markó Árpád teljes életmű-bib­liográfiáját, mind a szerző által életében publikált, illetve posthumus műveket, reprin­­teket és újraközléseket, könyv- és folyóirat-ismertetéseket, továbbá a kéziratban maradt munkáit, mind a róla és munkásságról szóló irodalmat. Ezután következik a szerző ál­tal alkalmazott rövidítések feloldása, az idegen és régi (táj)szavak, katonai kifejezések

Next

/
Oldalképek
Tartalom