Századok – 2016
2016 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fiziker Róbert: Tudós és katona. Markó Árpád visszaemlékezései I-II.Szerk. Kincses katalin Mária - Mészáros Kálmán
TÖRTÉNETI IRODALOM 1601 magyarázata, a számos kép, fotó és illusztráció lelőhelye, illetve a szerkesztői munka során felhasznált szakirodalom és internetes lelőhelyek jegyzéke. A kiadvány használatát terjedelmes földrajzinév- és személynévmutató könnyíti meg, ezáltal a jegyzetapparátus is áttekinthetőbbé vált és annak terjedelme logikus korlátok között maradt. A kötet címválasztását Ács Tibor részben a Markó Árpád nyomán (hasonló címen) Kiss Károlyról (1793—1866), a napóleoni háborúkban részt vett és az 1848-49-es szabadságharcban is fontos szerepet játszó későbbi hadtörténészről, az első magyar katona akadémikusról írott monográfiája inspirálta. Markó önmagát egy helyen „tollforgató magyar katonának”, másutt „író-katonának” nevezi. A tudós katona remek hasonlattal foglalta össze szakmai pályafutását. Eszerint rozsnyói diák korában ült fel egy „helyiérdekű tudományos vonatra”, Wiener Neustadtban átszállhatott „egy gyorsabb személyvonatra” és megkedvelte a hadtörténetet. Ezen a vonaton „gurult tovább” Budapestre, a Hadilevéltárba, majd az Akadémia kapuján belépve átszállhatott „a tudományok gyorsvonatára”, amely „gyorsvonati sebességgel robogott a történetírás tájain”, de az a nagy kataklizma áradatában összetört, és ugyan a tespedés évei után „már csak egy gyengébb személyvonatra” szállhatott át, a tudományos pogygyászával a végállomáson kiszállva nem érzett semmi szomorúságot vagy csalódást. Markó egy mezőgazdasági, növénytermesztésről szóló könyvben olvasott egy olyan meghatározást, mely véleménye szerint — mutatis mutandis — a történetkutatói és írói munkásságra is alkalmazható. „A föld felső rétegeiben, geológiai összetételében van egy bizonyos gazdagság. De ez magában nem elég ahhoz, hogy olyan terményeket hozzon létre, amelyek az ember testi táplálására alkalmasak. Ehhez az kell, hogy a talajt megfelelő módon elkészítsük, felszántsuk, fogatoljuk, tárcsázzuk, ásóval, kapával megdolgozzuk. Akkor nyugodtan vethetjük el gabonánkat, vagy ültethetünk bármit is a földbe, a benne rejlő talaj gazdagságot ily eljárásokkal átváltoztathatjuk talajerővé. Ez ébreszti fel és fejleszti a növényeket és érleli meg őket. Történettudományos lelki táplálékainkkal is ez történik. A levéltárakban, könyvtárakban készen van a történetíráshoz szükséges adatgazdagság. Azt ható erővé a társadalom számára a lelkiismeretes történetkutató, bíráló és összeállító írói munka teszi.” (Kiemelések a szerzőtől.) Az igen precíz szerző kéziratot csak akkor adott a nyomdába, ha azt legalább 8-10- szer már figyelmesen, a „helyes, szép és magyar írásra” figyelemmel átjavította. Büszke volt arra, hogy könyveiben „minden felesleges, görögtüzes honimádat nélkül, szakszerűen, tárgyilagosan, de nem szakembereknek is élvezhető módon” adta elő az eseményeket. Persze bizonyos szempontból ő is kora gyermeke volt, aki szerint „ellenségeink már régóta készítették elő” az első világháborút, többször utal negatív kontextusban valaki zsidó származására, például a csehszlovák hadsereg állományába belépő egyik ezredesről is megjegyzi, hogy félzsidó az illető. A második világégést is sokáig csupán az „Istentagadó bolsevista irányzat elleni keresztes háborúként” értelmezte és német nyelvű hadtörténeti szintézisének előszavában is ő maga idézte Adolf Hitlernek a Reichstagban elmondott beszédéből a szövetségesnek tekintett magyar csapatoknak a Jugoszlávia elleni hadműveletekben tanúsított helytállását dicsérő mondatot. Ettől függetlenül az MTA máig utolsó katonatagjának, a két világháború között meginduló magyar szakmai történetírás vitathatatlanul nagy alakjának memoárja kötelező olvasmány a ma és a jövő hadtörténészi generációi számára, és a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is joggal tarthat számot. Fiziker Róbert