Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1446 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID értünk itt államon, s mennyiben tudjuk magunkat bizonyos modern képzetektől függetleníteni. A Nagy Lajos és Velence között 1381-ben létrejött szerződés [...] semmi olyat nem tartalmaz, aminek alapján a koronát többnek kellene tartanunk, mint a magyar királyság (és nem állam) szimbólumának.”179 A következő lapokon Werbőczyre tért ki. Deér a Szentkorona-eszmével egyenesen szembeállította a tant, hiszen míg az előbbinek isteni és személy feletti vonatkozásai álltak a centrumában, addig Werbőczyt pusztán a gyakorlati politikai célok mozgatták, amikor a hatalom átruházásával foglalkozott. Szerinte „a tan aligha más, mint a magyar lélekből kinőtt korona-eszme tagadása s éppoly szellemi import, akárcsak az a választáson alapuló királyság, melynek igazolására megszületett.”180 Eckhart kéziratos hagyatékában megtalálható Hajnal István szöveges véleménye, aki Kazinczy-éremhez írt ajánlást 1941-ben. A nyomtatásban megjelent reflexiókhoz képest Hajnal sokkal jobban nyomatékosította, hogy Eckhart az eszme történetét (kedvelt szóhasználatával)181 a társadalmi „szerkezet” változásával együtt szemléli, így a könyv nem csak jogtörténeti vonatkozású. „Eckhart Ferencnek A Szent-Korona-eszme története c. művében a történeti magyar államiság egyik legjellemzőbb vonását veszi vizsgálat alá. Oly jellemvonását, amely nemcsak a magyar közvéleményben és politikai életben játszott és játszik ma is jelentős szerepet, hanem nemzetközileg is sajátos nemes színt ad államiságunknak. Az újabb jogtörténeti és politikai irodalomban sokat vitatott kérdés tisztázása a mű célja. Eckhart egész történetírói munkásságát leginkább ez a szó jellemzi: Pontos, nagyarányú, sokoldalú vizsgálattal nagy kérdések hűvös, józan, tényszerű tisztázása, a modern kutatás teljes felszerelkezésével. Éppen e tárgyilagosság mutat rá az illető kérdésnek mély összefüggéseire. A szentkorona-eszme nem valami sajátos magyar közjogi szellem teremtménye, mint azt a politikai irodalmunk hirdette, hanem a nyugateurópai kultúrfejlődésben gyökerező gondolatnak sajátos magyar alakja. Volt idő, az Árpádok korában, amikor írásaink úgy szólnak a koronafogalomról, mintha a francia királyok rendelkezéseit olvasnánk. A nyugateurópai állam és az egész társadalomszervezet tükröződik e szimbólumban. A magyar szentkorona-eszmének korai erős jelentkezése bizonyítja a nyugati kultúrkörbe való mély beilleszkedésünket, különösen az intellektuális rétegünk, a papság közvetítésével. E. műve a nagy nyugateurópai nemzetek körében kifejlődött koronaeszmét végigvizsgálja, majd különösen szomszédainkét, a csehekét s lengyelekét, — akikkel a magyarságnak sok tekintetben hasonló volt elhelyezkedése Ny. Eu. szélén. Éppen a szomszédainkkal való ez az összehasonlító módszer kiképzése E. munkásságának egyik legjelentősebb eredménye. Végig, az újkoron át a társadalom szerkezetével kapcsolatban vizsgálja - a 179 Uo. 203. 180 Uo. 206. 181 Lakatos László: Az élet és a formák. Hajnal István történelemszociológiája. Bp. 1996.
