Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
.TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1447 koronaeszme szerepét s ezzel mintegy társadalomfejlődésünk lényegére mutat rá mindenkor. Műve tehát nem csupán jogtörténet, hanem közjogi történetünk egyik jellemző vonása által belső magyar fejlődésünknek érzékeltetése. Módszerei és eredményei egyaránt nemcsak a magyar, hanem az eui történettudomány egyik kiváló termékévé avatják E. művét, a bizottság tisztelettel javasolja a Kazinczy-éremmel való kitüntetését.”182 Eckhart jogtörténeti programjának értelmezése Eckhart 1941-es könyvének célja az (is) volt, hogy a dualizmus közjogi harcainál alkalmazott Szentkorona-tan helyére egy területi integritást jelképező Szentkorona-eszme tradícióját állítsa (a személyéhez legközelebb álló értelmezők nem véletlenül olvasták ki ezt belőle). A Szentkorona-eszme a könyv szerint egy olyan, folyamatosan változó gondolat volt, amely (jelképezze akár a királyt, akár az „égi” koronát vagy a területi egységet) a magyar államiság történeti kontinuitását, európaiságát biztosította az olyan korokban is, amikor még személyek felett álló államszemélyiség nem létezett. Erre az ideológiai tartalomra a korabeli német nemzetiszocialista történetírással,183 de a román történészekkel való viták (és persze a bécsi döntések) is hatással lehettek.184 Eckhart az újraértelmezett tan mellett elsősorban egy eszmét kutatott, amelynek szerinte nincs végső konklúziója, hanem a történelmi helyzetek alakították ki és változtatták folyamatosan. A történész fő kérdése, hogy a korona mit szimbolizált, milyen jelentései voltak egy adott korban és hogyan értelmezték ezeket a kor szereplői: mindebből következik, hogy problémafelvetését és kidolgozását tekintve is szellemtörténeti műről van szó. Egy újabb értékelés szerint 182 Hajnal István véleménye Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története című művéről. MTA KK Ms 5386/3. Lásd még Balanyi György - Domanovszky Sándor - Lukinich Imre — Hajnal István: Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. Akadémiai Értesítő 52. (1942) 94-95. 183 Eckhart koronaeszméről szóló könyvének (végül el nem készült) német fordítását illetően történtek bizonyos előkészületek, amiről a bécsi levéltáros Ludwig Bittner számolt be a történésznek: Ludwig Bittner levele Eckhart Ferencnek 1943. március 20-án. MTA KK Ms 5615/80. 184 A korábban idézett 1947-es recenziója is jól mutatja, hogy a Szentkorona-eszme mely tartalma volt számára a legfontosabb. A kritizált román történésszel szemben Eckhart hangsúlyozta, hogy a Szent Korona Erdélyt és Magyarországot is összekapcsolta, legalább szimbolikus értelemben. Eckhart F.: Dráganu, Tudor i. m. 298. Az Eckhart által ismertetett mű szerzőjéről: Radu Marza: Romanian Historians and Propaganda (1914—1946). The Case of Transylvania. Bratislava 2014. 77., 95. Eckhart már az 1920-as években (Székely János álnéven) polemizált román történészekkel és a későbbiekben is figyelemmel kísérte a vonatkozó összecsapásokat. Eckhart és Domanovszky ilyen irányú szerepvállalásáról lásd Erős Vilmos: Menekülés a hallgatásba és a szellemtörténetbe. Domanovszky Sándor történeti és történetpolitikai nézeteiről az 1930-as/1940-es évek fordulóján. Kézirat. Várható megjelenés: Aetas 31. (2016: 4. sz.)
