Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
.TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1443 Az utolsó két fejezet részletesen foglalkozik a 17. századtól keletkező jogi irodalommal: vajon szerepelt-e benne Werbőczy korona-tana? Eckhart következtetése szerint a kiegyezés előtt alig tulajdonítottak neki szerepet a közjogászok, részben éppen azért, mert az azt nem tanként megfogalmazó Hármaskönyvből indultak ki.162 Eckhart Hajnik Imrét tartotta a Szentkorona-tan egyik modern átalakítójának.163 Hajnik döntő újítása szerinte az volt, hogy a dualizmus közjogi harcait alapul véve, a királyt és a nemességet egyesítő korona-testet az országgyűlésben látta jelen, amely elméletnek így Werbőczy koronatanának céljával szemben, már a közös „alkotmányos törvényhozás” volt a középpontjában.164 Ehhez még számos adalékot tettek hozzá Timon Ákos, Concha Győző, és más jogtörténészek műveikkel. A két világháború közötti közjogi írók már a Timonnál „teljes kifejlettségét” elért tant vették át, ezek minősítésétől azonban tartózkodott Eckhart, és itt egyben el is vágta története fonalát.165 Az értékelés előtt érdemes áttekinteni a korabeli recepciót. A kortárs fogadtatás 1931-hez képest kedvezőbb volt Eckhartra nézve. Egyed István a Katholikus Szemle lapjain megnyugodva konstatálta a történész könyvének megjelenését, bár az ismertető írója az eszme és a tan között egyáltalán nem ill[etve]. Kárpátalja [vissza]tért a M[agyar], Sz[ent]. Kor[ona]. testébe.” Eckhart Ferenc. A szentkorona-eszme története. MTA KK Ms 5617/6. A részlet a kézirat utolsó oldalán olvasható. Érdemes megfigyelni, ahogy az „alkotmánytörténeti alap”-ról az általánosabbat kifejező' „történeti alap”-ra íródik át. 162 „Ezek a közjogi írók munkáik történeti részeiben, mint láttuk, csak a Hármaskönyvből és a Corpus Jurisból merítettek. Megállapítottuk, hogy mindamellett, avagy éppen ezért nem adtak munkáikban jelentős helyet a szent korona tanának.” Eckhart F.: A szentkorona-eszme i. m. 316. 163 Uo. 316-317. 164 „Hajnik beszél először a szent korona egész testéről, amely az országgyűléseken jelen volt, holott ez forrásainkban nem fordul elő. Törvényeink szerint, mint láttuk, a középkori organikus felfogás alapján az ország, nem a szent korona teste van ott képviselve. Hajniknál a területi integritás gondolata helyébe a közjogi integritásé lépett.” Uo. 319—320. 165 A kéziratban szerepel egy részlet a nyilasok Szentkorona-felfogásáról, ami viszont nem került be a végleges változatba. Eckhart szerint az „újkor századaiban is a korona jövedelmeinek nevezik az országgyűlés beleszólása nélkül kezelhető, az állam céljait szolgáló jövedelmeket.” Uo. 263. Ide illesztette volna be Eckhart Meskó Zoltán egy 1938-ból származó röplapjának kommentárját. „Ebből a gondolatkörből ered sajátságos továbbfejlesztéssel egy nyilaskeresztes párt programmjában közölt pont: ’Valljuk, hogy minden magántulajdon gyökere és forrása a Szent Korona: tulajdonfősége jelenti a vagyonelosztás biztonságos szelepét. Ha a történeti fejlődés során a vagyon súlya és befolyása idegenek kezébe jutott, a Szent Korona tulajdonfősége adja meg az erkölcsi alapot a vagyonelosztás új rendezésére.’ A Programm hangsúlyozza azt ’hogy az ősi hamisítatlan magyar alkotmány alapján’ áll. Szép példája ez a felfogóo annak, hogy mi mindenre ráborítható az ’ősi alkotmány’ köpenye.” Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. MTA KK Ms 5617/6. 149. lap. Az ősi alkotmány jelszavától tartózkodó Eckhart ezt az ideológiát valószínűleg azért utasította el, mert az ő értelmezésében a Szentkorona-eszmének egy középkorig visszanyúló változata faji/etnikai gondolattól független „állampolgárságot” hirdet, amennyiben a korona iránti hűség származástól függetlenül összeköti az alattvalókat. Lásd erről Eckhart F.: A szentkorona-eszme i. m. 105., 233.
