Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1444 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID tett különbséget, így a saját gondolatait vegyítette a könyv szerzőjéivel. „Szinte aggódva vártuk Eckhart régen megígért munkáját a szentkorona-tanról. Vájjon a szorgos oklevélkutatás nem dönti-e meg az ebben a tekintetben kialakult közjogi felfogást, nem fogja-e a szentkorona-eszmét az illúziók világába utalni és nem tagadja-e meg egész közjogi gondolkodásunk alapjának eredeti magyar jellegét. Most előttünk fekszik a könyv és megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a veszély elhárult, a félelem alaptalan volt. Amit Verbőczy Hármaskönyve alapján a szentkorona-tanról tanultunk és tanítottunk, az az oklevelek világában is helytálló.”166 Egyed tágabban értelmezte a Szentkorona-tant, amit jól mutat, hogy Werbőczy kora utáni Szentkorona-eszmét is így nevezte, így épp Eckhart megállapításával ellentétes következtetésre jutott: „A szentkorona-tan a magyar gondolkodásnak Verbőczy után is állandó vezető eszméje volt. Az ország szétdaraboltsága idején ez az eszme tartotta össze a magyarságot; ez az eszme kapcsolta a századokig külön állami életet élő Erdélyt és a részeket (Partium) Magyarországhoz.”167 Ebből a szemléletbeli különbségből erednek az olyan a kommentárjai, mint például: „[...] a szentkorona-tan seholsem emelkedett oly alkotmányos jelentőségre és nem hatotta át oly állandóan a közfelfogást, mint nálunk.”168 Eckhart üzenete az volt, hogy a Szentkorona-tan a megalakulásának korában marginális jelentőségű volt, és szélesebb kör számára főleg a dualizmus idején és már teljesen új elemekkel bővülve vált megismerhetővé. Egyed ezt is kissé átértelmezte, amikor ezzel a mondattal zárta cikkét: „Az újabb törvényhozás és közjogi irodalom azonban ismét felismerte a szentkorona-tan teljes jelentőségét és a közvéleményben is visszaállította történeti folytonosságát.”169 Bónis György a Magyar Szemlében dicsérte az új Szentkorona-értelmezést, írását fogalmi meghatározással kezdte: „A munka címe sokatmondó: nem a szent korona tanáról, hanem a szent korona eszméjéről lesz szó. Ez a kettő nem azonos, a második kifejezés szélesebb körű az elsőnél.”170 Míg a Szentkorona-tan „szigorúan Werbőczy nyomán” érthető meg, addig teljesen más a Szentkoronaeszme: „A koronaeszméről újabban beszélnek történetíróink. Ezzel általában a szent korona megszemélyesítését, a magyar állam jelölésére való felhasználását akarják kifejezni. Ebben az értelemben használja a szót Eckhart is s így mindjárt állást is foglal: a szent korona eszméje egyidős a magyar királysággal, míg a szent korona tan ennek a gondolatnak csak egyik újabb megjelenési alakja. S éppen ennek az eszmének a különböző történeti alakjait vizsgálja írónk tipikusan szellemtörténeti tanulmányában.”171 Bónis különösen lelkes volt a Szentkorona-eszme területi integritást kifejező értelmével kapcsolatban, amit 166 Egyed István: A szentkorona-eszme története. Katholikus Szemle 55. (1941) 166-167. 167 Uo. 169. 168 Uo. 169 Uo. 170. Kiemelések tőlem - T. L. D. 170 Bónis György: A szent korona eszméje. Magyar Szemle 40. (1941) 385. 171 Uo. 386.
