Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!” 1427 felfogására is. A 16. században azonban ezen kívül más, népfelség elvét hirdető eszmék is megjelentek, mégpedig a protestáns teoretikusokat (Luther, Kálvin) követő „monarchomachoszok”92 könyveiben. A nép, mint minden jog végső forrása ezekben a teóriákban jogosult törvényes képviselők útján a főhatalom ellen fellázadni. A rendek azonban távol álltak a népszuverenitás ezen változatától, hiszen a rendek és a király osztoznak a főhatalomban, a nép pedig nem játszik szerepet ebben a képletben. „Az ellenállás joga természetszerűen folyt a rendi állam dualizmusából, ahol a legfőbb hatalom az államban megoszlik a király és a rendek közt és hiányzik az államegység gondolata. Mindkét rész önálló és független; a rendi államban nem lehet népjogokról beszélni, amelyekből a monarchomachoszok forradalmi teóriái fakadtak. A rendi jogokat nem lehet népjogoknak tekinteni és így a rendi ellenállási jogot sem a forradalmi joggal összehasonlítani.”93 Csakhogy — teszi itt hozzá a szerző — a 16. század magyar közjogi felfogása szerint a rendek akár a népjogok képviselőinek is tekinthették magukat az uralkodóval szemben, amennyiben az egész ország lakosságának képviselőiként lépnek föl. A tanulmány kérdése így az, hogy vajon a protestáns szerzők népszuverenitással kapcsolatos korszerűbb nézetei, vagy a rendi ellenállási jog érvényesült a Bocskai-felkelés gondolatkörében? „Kétségtelenül megállapítható azonban, hogy Bocskay és híveinek nézete az ellenállásról nem Kálvin és Beza műveiből merített, hanem a Hármaskönyvön alapult. Politikai meggyőződésük forrása a magyar rendi felfogás; ez erősebb ösztönzője és szellemi támpontja volt gondolataiknak a király és alattvalóinak viszonyáról, mint hitbeli meggyőződésük tanítójának politikai elvei.”94 A Tripartitumból ismerték meg Bocskai hívei az Aranybulla feudális ellenállási záradékát, a rendek szervezetét a lengyel alkotmányfejlődésben megszokott „respublica” kifejezéssel illetik, így a történész jellegzetesen középkorinak nevezi felfogásukat. Az a körülmény, hogy Bocskai közjogi nézeteiket a Hármaskönyvből merítették, „adja meg a felkelésnek a vallásszabadságért folytatott küzdelem mellett is sajátlagosan konzervatív színezetét.”95 Az idézett konklúzió üzenete szerint a rendi dualizmus tartós fennmaradása miatt a nép szabadságjogainak képviselőiként Magyarországon még a 17. században is a középkorias, tehát elmaradott szemléletű rendek léptek föl. Hasonló kérdéseket boncolgatott 1934-ben, Erdély alkotmányáról írva.96 Eckhart szerint a 16—17. századi Erdélyben a látszat ellenére nem a rendi alkotmány és szabadságjogok, hanem (a török szultán támogatása miatt is) az Árpádok idejéből áthagyományozódott abszolút fejedelmi hatalom érvényesült. 92 Monarchiacsinálók. A monarchiát felkelés útján szükség esetén megdönthetó'nek tartó, eredetileg francia hugenotta teoretikusok gyűjtőneve. 93 Uo. 134. 94 Uo. 136. 95 Uo. 141. 96 Eckhart Ferenc: Erdély alkotmánya. Magyar Szemle 22. (1934) 206-214.
