Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1428 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID Ennek megállapításához részletesen fejtegeti, hogy a rendi alkotmány milyen tekintetben különbözik egy modern államtól. A rendiség idejében kiváltságos jogaik összessége jelenti az „alkotmányt”. Az egyezség szerint, ha a király (rex) ezt tiszteletben tartja, a rendek (regnum) hűségesek maradnak hozzá. Minden uralkodóval ezt a szerződést egyezkedés útján újra és újra megújítják: „A rex és a regnum, azaz a nemes ország, a rendek összessége, mint két ellentétes pólus, állnak itt is egymással szemben, mert itt sem ismerték az állam személyiségét, az uralkodó és a rendek jogainak és hatáskörének szerves összekapcsolását, hanem egymással küzdő felek jogait, amelyek a küzdelem folyamán változtak az uralkodó egyénisége szerint.”97 Eckhart a rendi dualizmust és általában a köznemességet egy gazdasági/ közigazgatási modernizációt visszahúzó erőnek vélte,98 továbbá a rendi alkotmányos felfogás szívós fennmaradása alapján a nyugat-európaihoz képest elmaradottnak értékelte a magyar alkotmányos viszonyokat.99 Ilyen közegben a népszuverenitás-elméletek lényegében kizárták az alsóbb társadalmi rétegeket az alkotmányból.100 Hangsúlyozni szükséges viszont, hogy a történész Werbőczyt kiemelkedő és művelt jogtudósként ábrázolta, az organikus koronatagságról alkotott elméletét pedig komoly szellemi teljesítménynek látta.101 A magyarországi fejlődés ezzel együtt integráns része egy egyetemesebb európai közösségnek a keresztény műveltség és az egyházi intézményrendszer által. Ez a gondolat hatja át Eckhartnak a Szent István királyságának intézményeiről írt tanulmányát,102 amelyben azt a kérdést tette fel, hogy milyen főbb különbségek voltak a régi fejedelemség és a keresztény királyság felépítése között? A pogány fejedelemmel szemben a király rendelkezett a keresztény karizmával, amit a koronázásnál is fontosabb egyházi felkenés biztosított számára. 97 Uo. 212-213. Lásd még „Az államegység gondolata, az objektív államhűség nem volt meg a XVI-XVII. századi Erdélyben, mint a rendiség kifejlődése idejében Magyarországon és másutt sem. Uralkodó és alattvalók, a fejedelem és a rendek, vagyis a három nemzet, mint szerződő felek állnak egymással szemben.” Uo. 211. 98 Elsősorban a rendi adómentesség és a folyamatos egyezkedésre épülő rendi alkotmány miatt. Eckhart F.\ A bécsi udvar gazdasági politikája i. m. 41-43., 203—204. 99 Ez a nyugathoz képest való társadalmi/alkotmányos elmaradottság és általában a cseh/ lengyel (közép-európai, mint az az idézett egyetemi előadásában elhangzott) párhuzamok kiemelése viszont nem jelent feltétlenül kelet-európai, esetleg orosz fejlődési utat Eckhartnál. 100 A rendek Eckhart szerint még a 18. század végén, 19. század elején is modern társadalmi szerződéses elméleteket alakítottak át saját felfogásuknak megfelelően, a jobbágyok feletti uralmukat konzerválandó. Lásd Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780-1815. Bp. 1958. 217-219. 101 Ellentétben a jogtudós korának köznemesi pártjával: „Ezrével jön össze a fegyveres köznemesség és pártjuk szigorú törvényekkel biztosítja a tömegek megjelenését. El lehet képzelni e műveletlen és politikailag iskolázatlan tömeg gyűlésezéseit és tárgyalásait! Egykorú leírások nem egy ízelítőt adnak belőle. Soha annyi törvényt nem hoztak azelőtt, mint ebben a korban és a rendek a királyi jogkör egyre nagyobb részét sajátítják ki maguknak.” Eckhart Ferenc: Magyarország története. Bp. 1933. 139. 102 Eckhart Ferenc: Szent István királysága. Esztergom évlapjai IX. (1938) 38—42.
