Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
1414 TÖRŐ LÁSZLÓ DÁVID kérésére elvállalta, hogy a szellemtörténeti zászlóbontásnak szánt Magyar történetírás új útjaiba ó' írja a jog- és alkotmánytörténetről szóló fejezetet.41 A fejezet az életmű egyik legtöbbet vitatott írása, hiszen nem csak 1931-ben, de 1955-ben is a benne foglaltakat boncolgatták, a szellemtörténettel kapcsolatos megjegyzései pedig többször reflektorfénybe kerültek. A vitatott tanulmány A felzúdulást keltett Eckhart-tanulmány hat fő részre és egyben érvelési pontra osztható. Eckhart először néhány módszertani, szemléletbeli alapgondolatot vetett papírra. A jog statikus, a meglévőt rendszerező, míg a történelem dinamikus, törvényszerűségeket nem, legfeljebb típusokat alkotó tudomány. Eckhart a két diszciplína együttműködése mellett tör lándzsát, főleg, mivel szerinte a jog alakulását gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyok befolyásolják, ezek feltárásához pedig a történésznek inkább megvannak az eszközei, mint a jogásznak.42 A második pontban felhívja a figyelmet arra, hogy az újabb korok elhanyagolása mellett a korábbi jogtörténet-írás túlságosan a középkort preferálta, hiszen a Habsburgokkal való együttélés idején abban látta a nemzeti függetlenség korát.43 Megismétli a már korábban hangoztatott nézetét, amely szerint a magyar jog sajátosságai, „népjogi eredete” jobban kiderülne a magánjog, mint a közjog vizsgálatából, hiszen az uralkodók (az egyén) döntéseit sokkal inkább befolyásolhatták idegen hatások, mint a „tömeget.” A közjogászok legfőbb forrását, a középkori törvényt esetleges érvényűnek tartja: „A középkori törvényhozásnak nem az volt a feladata, hogy jogot alkosson, hanem hogy pillanatnyi jogszükségletet elégítsen ki. A középkorban s azután is még sokáig nem az állam volt a jogalkotás élén, hanem a társadalom.”44 Ezt a gondolatmenetet folytatva, a harmadik részben Eckhart cáfolja a Hajnik Imre és Timon Ákos alkotmánytörténeteiben oly fontos szerepet játszó, az ősiségen alapuló új birtokrend elméletét.45 Eckhart ezzel a nézettel szemben hosszasan érvel. Hangsúlyozza, hogy királyok törvényei nem képesek társadalmi, jogi szokásokat egy csapásra megváltoztatni, mert ahhoz magát a társadalmat kellene átalakítaniuk. Szerinte már Szent István korában létezett egy nemzetségi birtokrendszer és vele együtt a szerzett tulajdonokhoz kapcsolódó nemzetségi öröklési rend is. 41 Szekfű Gyula levele Eckhart Ferencnek 1930. július 22-én. MTA KK Ms 5616/195. 42 Eckhart FJog- és alkotmánytörténet i. m. 270. 43 Uo. 277. 44 Uo. 283. 45 Hajnik szerint a 14. században az országot jelképező koronára visszaháramló birtok elve új jelenségként tűnt fel és ez magyar sajátosságként jelentősen megnövelte a korona közjogi jelentőségét. O innen számította — egyébként Timonnal ellentétben, aki még korábbról - a Szentkorona-tan történetét. Hajnik Imre: Magyarország az Árpád-királyoktól az ősiségnek megállapításáig és a hűbéri Európa. Pest 1867. 91.
