Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Törő László Dávid: "Több szellemtörténetet a jogtörténetbe!" Eckhart Ferenc törekvései a jog- és alkotmánytörténet modernizálására (1931-1941)
,TÖBB SZELLEMTÖRTÉNETET A JOGTÖRTÉNETBE!’ 1415 Ehhez újdonságként a királyság megalapítása és a király (azaz nem az ország, hanem a legfőbb „alkotmányos” tényező, az uralkodó) visszaháramlási joga járult. A király nem volt tekintettel a már meglévő öröklési rendre, hiszen patrimoniális hatalma biztosításához birtokokat a nemzetségi földekből is elvett.46 A negyedik pont egy európai szemlélet alapjait próbálja gyakorlati példákon keresztül bemutatni. A jogtörténész elveti az angol és magyar alkotmányfejlődés párhuzamait, rámutatva a Magna Charta és az Aranybulla hűbéres vonásaira és saját korukban való marginális szerepükre.47 Eckhart az angol analógiák helyett a lengyel, de főleg a cseh jogtörténet hasonlóságait állítja a középpontba, s itt írja le a különösen sokat támadott nézetét ezen népek koronaeszméinek párhuzamairól, amelyeket a rendi fejlődésből vezet le: „Az átalakulás a rendiség irányában ezen országokban csaknem azonosan ment végbe. A királyi adományokat egyformán megtaláljuk a hűbériség helyett s ezek mindenütt csak személyes viszonyt, nem pedig megállapított szolgáltatásokat hoznak létre. Az adományozások révén nagybirtokos arisztokrácia keletkezik, mely az alsóbb nemességtől nem jogi, hanem csak társadalmi szempontból különbözik. Cseh- és Lengyelországban a ’bárók’ ugyanazt a szerepet játsszák az alkotmány fejlődésében, mint nálunk. A rendi fejlődés kezdete is egyformán történik, és az első rendi országgyűlésekkel is Magyar- és Csehországban egyidőben, a 13. század utolsó évtizedeiben, a lengyeleknél valamivel később találkozunk. A cseh rendi felfogás is eljutott a legfőbb állami hatalomnak a király személyétől elvonatkoztatott fogalmára és a ’corona regni’ Magyarországon és a cseheknél is egyidőben jelenik meg, mint az államhatalom szimbóluma, az állam egész területének ezen szimbólum alatt való egyesülése. A ’cseh korona tartományai’ éppúgy az egész állam területét akarja kifejezni, mint a ’magyar szent korona tartományai’.”48 A tanulmányban nem szerepel konkrét kitétel az organikus Szentkorona-tanról, a második kiadásába szúrta be Eckhart ezen részlet után azt a mondatot, hogy a „szent korona tanának megalkotása nálunk Verbőczy egyéni genialitásának műve.”49 Ez azt jelenti, hogy Eckhart számára ekkor már elkülönültek a különböző koronaeszmék a Szentkorona-tan fogalmától — ennek a különbségtételnek később fontos szerep jut. Az ötödik pont nem segítethetett Eckhartnak elkerülni az esetleges vitákat, hiszen rendkívül éles hangú, polemikus szövegrészről van szó, amelyben nevén nevezi a meghaladni kívánt jogtörténeti iskola képviselőit, s azok felfogását a „jogtörténeti iskola keblét feszítő 46 Eckhart F.: Jog- és alkotmánytörténet i. m. 287—296. 47 „Aktuális, közvetlen hatása az Aranybullának az alkotmányfejlődésben egyáltalán nem volt és ebből a szempontból ép oly meg nem valósított törvény volt, mint a középkorban számos más törvényünk. Legfeljebb az ellenállási jog szempontjából lehetne a magasabb gazdasági és jogi fejlődésből fakadó angol szabadságlevelet a magyarral összevetni, de ez hűbérjogi gondolat, mely egész Európában megtalálható.” Uo. 299. 48 Uo. 303. 49 Eckhart Ferenc: Jog és alkotmánytörténet. In: A magyar történetírás új útjai. (Második kiadás). Szerk. Hóman Bálint. Bp. 1932. 303.
