Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1394 SZENTE ZOLTÁN meghatározott kormányzói jogkört az említett módon kiterjesztették, s a hadsereg országhatáron kívüli alkalmazásának feltételei közül egyedül a „közvetlen veszély” kritériuma lehet kérdéses.96 Ehhez hasonlóan többen is igyekeztek cáfolni a történetírásban „gyökeret vert”, „közkeletű” tévedést, amely szerint Magyarország hadüzenettel lépett volna be a Szovjetunió elleni háborúba, vagy hogy e döntéshez a parlament előzetes jóváhagyására lett volna szükség.97 Ennélfogva igen gyakori, hogy a korabeli forrásokat, az egykori események szereplőinek véleményét közló' történészek megjegyzésekkel korrigálják az eredeti szövegeket, nem mulasztva el megjegyezni, hogy valójában nem hadüzenetről, hanem a hadiállapot beálltának megállapításáról volt szó.98 A legegyértelműbben Dombrády Lóránd fogalmaz, aki szinte szó szerint az 1941-es kormányhatározat álláspontját fogadja el azzal, hogy a hadiállapot nem magyar kezdeményezésre, hanem „[...] a Szovjetunió részéről hadüzenet nélkül végrehajtott, provokálatlan támadás nyomán következett be”, a döntő szót pedig a kormányzó mondta ki.99 A lényeget illető kérdéseken túl a jogi érvelés már többfelé elágazott a hivatkozott történeti munkákban. Szakály Sándor visszatérő érve, hogy a „hadüzenet” szó egyszer sem fordult elő a június 26-i minisztertanácsi ülésen (egyik jegyzőkönyv-változat szerint sem), s tőle származik az az állítás is, amely szerint a hadiállapotról szóló június 27-i parlamenti bejelentés során azért nem került sor szavazásra, mert „[...] nem hadüzenetről volt szó, hanem egy bekövetkezett tény bejelentéséről.”100 Pritz Pál a fentebb idézett érvelést azzal egészíti ki, hogy „[...] az előírásokat ugyan nem teljesen tartották be, de arról korántsem lehet megalapozottan beszélni, hogy az »alkotmánnyal« - hiszen ilyen valójában nem létezett, alkotmányon az alaptörvények együttesét értették - Bárdossy frontálisan szembekerült volna”. Mivel a kormány a hadba lépés mellett döntött, a tényleges döntést pedig nem Bárdossy, hanem Horthy hozta meg, legfeljebb csak annyiban lehet alkotmánysértésről beszélni, hogy Bárdossy a 96 Romsics Ignác. Magyar sorsfordulók 1920—1989. Bp. 2012. 143. 97 Lásd például Pritz Pál jegyzetét a Bárdossy-per anyagához. (Bárdossy László a Népbíróság eló'tt i. m. 10.); Borsányi JAz 1941. június 26-ai i. m. 91.; Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp. 2005. 20. Dombrády Lóránd egy munkájában szinte megrója a Bárdossy-per ügyészét, amiért az nem akarta tudomásul venni, hogy az 1920. évi I. tc-et késóhb módosították, és ezért nem is kellett az Országgyűlés eló'zetes hozzájárulása. Dombrády L. \ A hadba lépés felelősségéről i. m. 546. 98 Ujváry Gábor, a Hóman-ügy perújítási eljárásának egyedüli történész szakértője például bírósági szakvéleményében több alkalommal is kijavította Hóman korabeli, a hadüzenetre vonatkozó utalásait a „hadiállapot” kinyilvánítására. Fővárosi Törvényszék ítélete, 2015. március 6. 3. B.519/2014/12. szám. Lásd még Pritz Pál fentebb hivatkozott jegyzetét, továbbá Hrisztoforov, V. - Varga, E. M.: Werth Henrik i. m. 217.; Ujváry Gábor: Történettudomány vagy törvényszék? Még egyszer a Hóman-perról. Rubicon 27. (2016: 2. sz.). 61. 99 Dombrády LA hadba lépés felelősségéről i. m. 548. 100 Szakály Sándor „Magyarország és a Szovjet-unió között a hadiállapot beállott.” Egy döntés politikai hátteréről. Hadtörténelmi Közlemények 104. (1991: 2. sz.) 33., 36.
