Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK... 1393 tanácsa alapján a kormányzónak joga van ahhoz, hogy a magyar hadseregnek utasítást adjon országhatáron kívüli katonai akció végrehajtására”, azzal, hogy a kormánynak ilyenkor kötelessége a parlament utólagos jóváhagyását megszerezni. E szabályokat pedig „szigorúan” betartották: „A kormányzó, a kormány tanácsa alapján, elrendelte a magyar hadsereg azonnali akcióba lépését az ország védelme érdekében, s ezt a tényt a miniszterelnök még a döntés meghozatalának reggelén tudatta a képviselőházzal. Ennél hamarabb nem is lehetett volna.” Amikor pedig az Országgyűlés az üggyel foglalkozott, mindkét házból egyhangú jóváhagyás érkezett.92 A hazai történetírásban már a rendszerváltás előtt megjelent a kormány 1941-es hivatalos álláspontjának felmelegítése, azaz a Bárdossy-féle érvelés, s 1991 után (talán a Bárdossy elleni peranyag újabb publikálásának köszönhető' nagyobb nyilvánosság és figyelem hatására93) el is terjedt ez a felfogás. Az utóbbi évek, évtizedek uralkodó történészi véleménye tehát alaposan megváltozott ebben a kérdésben, s a történészek többsége, nagyjából hasonló indokok alapján immár alkotmányosnak tartja a Szovjetunióval szemben beállt hadiállapot kinyilvánítását.94 Szakály Sándor például több cikket is szentelt annak „a történészek, hadtörténészek döntő' többsége” által „kritika nélkül” elfogadott és átvett állításnak a cáfolatára, amely szerint „Magyarország 1941. június 27-én hadat üzent a Szovjetuniónak, s tette mindezt Bárdossy László miniszterelnök a kormány nevében, törvénytelenül”.95 A késó'bb mások által is átvett érvelés arra utalt, hogy az 1920. évi I. tc.-et, ahogy láttuk, még ugyanabban az évben, augusztusban kiegészítette az 1920. évi XVII. te., amely - a kormány felelősségének fenntartása mellett - felhatalmazta a kormányzót a katonai megtorlás elrendelésére, s a parlamenti hozzájárulás megszerzését utólag is lehetővé tette. Ennek alapján Romsics Ignác szerint „súlyos jogi tévedés” törvénysértéssel vádolni Horthyt és Bárdossyt a hadba lépés miatt, mert az 1920. évi I. te.-ben 92 Bárdossy László a Népbíróság eló'tt i. m. 30. 93 Lásd Bárdossy László a Népbíróság eló'tt i. m. 94 A témában állást foglaló Borsányi Julián, Dombrády Lóránd, Pritz Pál, Romsics Ignác, Szakály Sándor és Ujváry Gábor több munkájában is publikálta ezzel kapcsolatos álláspontját. Mivel ezek általában több alkalommal is ugyanazzal a szöveggel kerültek közlésre, nem hivatkozom külön e munkáikat. A Magyarország hadba lépésének körülményeit végletesen elfogult, tendenciózus — bevallottan Bárdossy László jogi rehabilitációjának előkészítése céljából írt - tanulmányban vizsgáló Perjés Géza hadtörténész szerint a Jugoszlávia elleni „támadó háború”, valamint a Szovjetunió elleni hadba lépés nem csupán nem volt jogellenes, hanem az akkori körülmények között helyes is volt. Perjés Géza'. Bárdossy László és pere. Hadtörténelmi Közlemények 113. (2000) 771-837. Perjés szerint a hadba lépés jogszerűségének kérdése fel sem merülhet, „[...] mivel a két világháború közötti időben nem létezett olyan nemzetközi jogi törvény vagy megállapodás, mely a támadó háborút tiltotta és szankcionálta volna”. Uo. 785. Ez az állítás azonban - lásd fentebb az 1.2. pontot - a nemzetközi jogi kontextus ismeretének teljes hiányáról árulkodik. 95 Szakály Sándor. A „hadüzenet” - egy minisztertanácsi jegyzőkönyv margójára. História 14. (1992: 2. sz.)
