Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
MAGYARORSZÁG MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS HADBA LÉPÉSÉNEK... 1389 hangoztatott vélemény szerint a katonai akciót az április 1-jei Legfelsó'bb (sic!) Honvédelmi Tanács hagyta jóvá. A Legfelső' Honvédelmi Tanácsnak azonban - amely már 1928 óta működött,76 de amelyet csak a honvédelemről szóló 1939. évi II. te. cikkelyezett be — nem volt ilyen jogköre; a törvény szerint azt a „[...] honvédelmi érdekek mind békében, mind háborúban való minél hathatósabb kielégítésének és az e végbó'l szükséges intézkedések összhangjának biztosítása céljából” hozták létre, s külön kiemelték, hogy az Legfelső Honvédelmi Tanács működése nem érinti a miniszteri felelősséget.77 Mivel Magyarország nem küldött hadüzenetet Jugoszláviának, így elvi lehetőségként csak a honvédség országhatáron túli alkalmazása jöhetett szóba az 1920. év XVII. te. 2. §-a szerint. A Minisztertanács 1941. április 10-i ülésének jegyzőkönyve szerint Bárdossy miniszterelnök felolvasta a kormányzó kiáltványát a katonai akcióról azzal a megjegyzéssel, hogy azt maga is ellenjegyezte.78 Csakhogy több egyéb, az 1920. évi XVII. te. 2. §-ában előírt feltétel nem teljesült. így például aligha volt olyan „közvetlen fenyegető veszély”, amely Magyarország biztonságát Jugoszlávia oldaláról fenyegette volna. Bár Horthy kiáltványa utalt az április 7-i jugoszláv légitámadásokra és a határ menti incidensekre, azokra nyilvánvalóan az április 6-i, részben Magyarország területéről indult német katonai támadásra adott válaszként került sor, ráadásul a jugoszláv hadsereg a német invázió megindulása után nem volt abban a helyzetben, hogy bármely országra fenyegető veszélyt jelenthessen (a bevonulás egyik indoka épp az volt, hogy a megszállt délvidéki területet a jugoszláv hadsereg korábban kiürítette). De még ha valóságos veszélyről lett is volna szó, a hadsereg alkalmazásához nem kérték „késedelem nélkül” az Országgyűlés utólagos hozzájárulását. A húsvét miatt április 8-án elnapolt Országgyűlést össze sem hívták a délvidéki bevonulás miatt, csupán a Képviselőház legközelebbi ülésen, április 24-én hangzott el a már idézett házelnöki hálálkodás. Furcsamód ugyanezen az ülésen jelentették be, hogy az április 3-án öngyilkosságot elkövetett Teleki Pál helyett Horthy Miklós kormányzó Bárdossy Lászlót nevezte ki — szintén április 3-tól — miniszterelnökké. Bárdossy bemutatkozó beszédében sem kérte a Képviselőház jóváhagyását a délvidéki katonai bevonuláshoz, s ő is csak - nagy lelkesedést kiváltva — a támadás tényét jelentette be.79 Az addigra már be is fejeződött katonai akcióról az Országgyűlés egyik háza sem szavazott, formailag azt csak a több mint nyolc hónappal később, „a visszafoglalt délvidéki 76 Horváth László: Változások a honvédelmi igazgatás területén. A védelmi igazgatás napjainkig. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények 9. (2005: 2. sz.) 138. 77 1939. évi II. te. 3. § (l)-(2) bek. Ezért aztán téves Ránki György azon megjegyzése, amely szerint azért ült össze a Legfelső Honvédelmi Tanács, mert a „[...] mozgósítást csak Horthy, s a kormány együttesen rendelhette el”. Ránki György: Magyarország belépése a második világháborúba. Hadtörténelmi Közlemények 6. (1959: 2. sz.) 34. 78 MNL OL K 27 19410410. Mint láttuk, a hadparancs a honvédelmi miniszter ellenjegyzésével jelent meg. 79 Képviselőházi napló, 1939. X. 3-4.
