Századok – 2016
2016 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Szente Zoltán: Magyarország második világháborús hadba lépésének alkotmányosságáról
1378 SZENTE ZOLTÁN Végül megemlíthető a Párizsban 1928 augusztusában elfogadott ún. Briand- Kellog-paktum, amelyhez a kor független államainak döntő többsége, 63 államból 59 csatlakozott.26 Az egyezményben a részes államok elítélték a háborút, mint a nemzetközi viszályok elintézésének eszközét, s egyben „egymáshoz való viszonyukban” lemondtak arról „[...] mint a nemzeti politika eszközéről”. A hadba lépés stációi 1941-ben Ehelyütt nincs lehetőség Magyarország második világháborús hadba lépésének történeti kontextusban való vizsgálatára, de — tekintettel vizsgálatunk tárgyára — ez nem is szükséges. Az események megértése szempontjából mégis érdemes emlékeztetni arra, hogy Magyarországon a két világháború között a kormányzati politika egyik legfőbb célja a területi revízió, azaz az első világháború utáni trianoni békeszerződés által a történelmi Magyarországtól elcsatolt területek visszaszerzése, vagyis az országot megcsonkító „kényszerbéke” revíziója volt.27 A területi revíziós igények érvényesítése leginkább a német és olasz nagyhatalmi törekvések keretei között volt várható, ezért a Magyar Királyság 1940 novemberében csatlakozott az ún. tengelyhatalmak (Németország, Olaszország és Japán) által 1940 szeptemberében kötött Háromhatalmi Egyezményhez,28 amely tíz évre szóló nagyhatalmi politikai, illetve katonai szövetségi szerződés volt.29 Ezzel Magyarország lényegében véve feladta semleges pozícióját,30 hiszen egy — akkor még európai — háború hadviselőivel lépett szövetségre, s ennek 26 Magyarország 1929 februárjában csatlakozott a szerződéshez, s azt az 1929. évi XXXVII. te.-kel hirdette ki. 27 Ez a külpolitikai irány egyébként ellentétes volt a trianoni szerződéssel, amelynek 74. cikke szerint Magyarország elismerte — egyebek között — a szomszédos államoknak a szerződés által megállapított határait, 75. cikke pedig kimondta, hogy Magyarország lemond minden olyan területi igényéről, amely az egykori Osztrák—Magyar Monarchia része volt, de a trianoni szerződés miatt az országhatáron kívülre került. 28 Az egyezményt az 1941. I. te. cikkelyezte be, és 1941. február 23-án hirdették ki. 29 A Háromhatalmi Egyezmény aláírói megállapodtak abban, hogy elismerik egymás vezető szerepét (Németországét és Olaszországét Európában, illetve Japánét a „nagykeletázsiai térben”) az „új rend megteremtésénél”, továbbá kötelezték magukat arra, hogy katonai segítséget nyújtanak egymásnak, ha az érintett szerződő felet olyan állam támadja meg, amely a szerződés aláírásakor nem vett részt az európai háborúban, vagy a kínai—japán konfliktusban. 30 A semlegesség iránti igényt a történeti irodalom Teleki Pálhoz köti, aki egy a washingtoni és a londoni magyar követhez intézett 1941. március 3-i, sokat idézett feljegyzésében úgy fogalmazott, hogy „A magyar kormánynak fő feladata ebben az európai háborúban az, hogy Magyarország katonai, anyagi és népi erejét a háború végéig konzerválja. Mindenáron távol kell maradnia a konfliktusban való részvételtől.” Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. I-V. Összeáll.: Juhász Gyula. Bp. 1982. (a továbbiakban: DIMK) V. 893.
