Századok – 2016
2016 / 5. szám - MŰHELY - Tuza Csilla: Állami szolgálat, közszolgálat a 19. század közepén. Egy készülő abszolutizmuskori személyügyi adatbázis
1344 TUZA CSILLA kellett, és csak meghatározott számú napokat vehettek igénybe, a napok száma szolgálati évek és beosztás szerint is változott. Minősítési lapjukra rávezették azt is, ha napidíjas alkalmazottakból állandósították őket, illetve ha változatlan minőségben nagyobb fizetésért dolgoztak tovább. Az 1860-ban újra felállított Magyar Királyi Kancellária ma is őrzi azoknak a hivatalnokoknak a minősítési tábláit, akik a Bach-korszak idején állami alkalmazásban álltak.12 Ezek igen sok mindent elárulnak a megfigyelőnek. A minősítési lapokat és hivatalnoki névsorokat tanulmányozva elvétve találunk olyan tisztviselőt, aki a cseh, sziléziai, osztrák, itáliai területekről érkezett Magyarországra, és egyáltalán nem tudott magyarul. Ritka eset volt például a prágai születésű Vinzenz Edlenbach, aki még németül sem tudott, és csehországi pályafutása után a kassai kerületbe került szolgabírónak.13 Az 1850-es években szolgáló hazai hivatalnokréteget tehát erős túlzás lenne „idegenének beállítani. Mivel a német lett a hivatali nyelv, akadtak természetesen olyan emberek, akik az említett cseh-osztrák tartományokból vagy Szilézia területéről, sőt az olasz tartományokból jöttek Magyarországra dolgozni, de kijelenthetjük, hogy a hivatalnokaink zöme nemcsak hogy magyar volt, de többnyire az 1848 előtt időszak vármegyei hivatalainál, vagy a Magyar Kamaránál, a Magyar Királyi Helytartótanácsnál, a Magyar Királyi Kancelláriánál szolgáltak. Az 1848 előtti hivatalnokrétegnek latinul, németül mindenképpen tudnia kellett, így számukra a német hivatali nyelv nem okozhatott gondot. Aki nemzetiségek által lakott területeken született vagy szolgált, az beszélt szlovákul, horvátul, szerbül, románul vagy ruténül is. Minősítésnél megkülönböztették azt is, hogy csak beszél, vagy ír és olvas is az adott nyelven. Ennek azért volt jelentősége, mert az alacsonyabb hivatali alkalmazottak (hivatalszolgák, börtönőrök) sok esetben teljesen írástudatlanok voltak, de előfordult, hogy három-négy nyelven is megérttették magukat. Mivel a közigazgatás nyelve a német lett, talán ez az egyik oka annak a toposznak, mely meghonosodott a korszakra vonatkozó szakirodalomban, vagyis annak, hogy a Bach-huszárok külföldiek voltak, az új rendszer magyarokat nem alkalmazott. A régi, áprilisi törvényekkel feloszlatott hivatalok alkalmazottai 1849 után a rendszerrel való együttműködést választották. Ennek oka részben a kenyérkereseti kényszer volt, részben az osztrák elnyomó rendszer elleni tiltakozásul a magyar hivatalnokréteg túlsúlyának megtartása.14 Sőt, a német közigazgatási nyelv ellenére előfordult, hogy valakit pontosan a szolgálati lakásból annak rossz állapota miatt kénytelen volt kiköltözni. MNL OL Abszolutizmuskori levéltár — K. K. Districts Regierung Oedenburg - Általános iratok D 112 Cumulus. 12 MNL OL D 188 — Bach-korszakbeli kimutatások. Ezen kívül a különböző felsőfokú és megyei hatóságok is őriznek bőségesen személyügyi iratokat, így minősítési táblákat is, de az adatbázishoz most csak az elsőként említett dokumentumokat vesszük figyelembe. 13 MNL OL D 188 — Bach-korszakbeli kimutatások - Edlenbach Vinzenz. 14 Erre lásd Csapody Tamás: Passzív rezisztencia szekunder formái Magyarországon 1848 és 1865 között. Politikatudományi Szemle 14. (2005: 1-2. sz.) 184—196.
