Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Fülöp Tamás: Egy elfeledett alispán: Küry Albert pályaképe
EGY ELFELEDETT ALISPÁN 1337 Időközben a vármegye közigazgatásának összetartása és működtetése, illetve a közbiztonság fenntartása, a közellátás, a közsegélyezés szervezése érdekében kifejtett több éves heroikus küzdelem felemésztette az alispán energiáit. 1918 végére az erős családi és valláserkölcsi támasz ellenére Küry Albert fizikailag és szellemileg is teljesen kimerült. Az alispán ezért 1918. december 14-én úgy döntött, vármegyéjének úgy használ a legjobban, ha 30 évnyi szolgálat után lemond megbízatásáról. Az 1918. december 21-i vármegyei közgyűlésen tárgyalta a törvényhatóság az alispán nyugdíjazási kérelmét. A képviselők azonban arra kérték „az alispánt, hogy tekintettel arra, a nagy szeretetre és bizalomra, amellyel iránta a törvényhatóság viseltetik, tartsa meg állását, tekintsen el lemondásától, mert a vármegye közönsége benne látja az irányító férfiút”. 43A közgyűlés tagjai közül többen is kinyilvánították, hogy „szeretettel ragaszkodnak az alispánhoz és kétségbeesve látnák távozását”. Úgy tűnt, politikai meggyőződéstől függetlenül, valóban osztatlan bizalom vette körül Küry Albertet, aki ekkor még vállalta a mind lehetetlenebb feladatot. 1919-ben azonban olyan eseményekkel kellett szembenéznie a helyi közigazgatás vezetőjének, amelyeket már nem volt képes sem feltartóztatni, sem feldolgozni. A világháború, a proletárdiktatúra és a román megszállás rendkívül súlyos következményekkel járt a vármegye és a megyeszékhely életében. A Tisza által kettészelt megye katasztrofális emberi és anyagi veszteségeket szenvedett el a háborúk, illetve a román hadsereg rekvirálásai miatt, de a legnagyobb sebeket a vörösök kegyetlenségei, majd az azt követő ellenforradalmi megtorlás okozta a lelkekben. A vármegyében a legsúlyosabb veszteség a több hónapon át frontvárossá vált Szolnokot érte; a románok ágyúzásai, illetve a Vörös Hadsereg katonai akciói komoly károkat okoztak a Tiszához közelebb eső lakó- és középületekben, így az alispánnak és családjának otthont adó megyeházában is.44 45 Csupán közvetett információkkal rendelkezünk az eseményekről, de a proletárdiktatúra időszakában a vármegyeházát is feldúlták, az alispáni lakást kifosztották. A halálosan kimerült, az idegösszeomlás szélére került, megrendült egészségi állapotban lévő alispán 1919. augusztus 23-án ismét, immár végérvényesen nyugdíjazását kérte.46 43 Jegyzőkönyvi kivonat Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1918. december 21. napján tartott közgyűléséről. 37115/1918. MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok 8725/926. 44 Fülöp T.: Büszke vagyok rá i. m. 181—183. 45 Küry Albert alispán nyugdíjazási kérelme. Szolnok, 1919. augusztus 23. MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok 8725/1926. A kérelemhez mellékelt Dr. Lenk Gusztáv vármegyei főorvos által kiadott szakvélemény szerint az alispán „az utóbbi időkben kiállott testi és lelki izgalmak befolyása” miatt került kórós állapotba. A főorvosi feljegyzés az alispán egészségi állapotát így jellemezte „Dr. Küry Albert alispán úr, huzamos időben ideg izgatottságban, és gyengeségben [...] szenved, ehhez járul még erős gyomorbaja is. [...] kóros állapotai annyira súlyosbodtak, hogy idegzetének és szervezetének ellenálló képességét még jobban meg gyengítették; s idegzetének, testi és lelki erejének kimerülését idézték elő - úgy hogy ezen kóros tünetek miatt, nehéz hivatalos állásának betöltésére képtelenné vált.”.
