Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Fülöp Tamás: Egy elfeledett alispán: Küry Albert pályaképe
1338 FÜLÖP TAMÁS A súlyos megpróbáltatásokat követően a vármegye helyzete — az országos eseményekkel párhuzamosan — csupán 1920 elejére konszolidálódott, az alispáni teendőket ekkor már Alexander Imre látta el. A törvényhatóság tagjai és a helyi közvélemény számára is köztudott volt, hogy Küry Albertet és családját a proletárdiktatúra idején nagyon súlyos megrázkódtatások és anyagi károk érték, a köztiszteletben álló tisztviselő egészsége nagymértékben megrendült. A törvényhatósági bizottság ezért egyéni indítvány alapján kezdeményezte, hogy a köztiszteletben álló alispán egészségének helyreállítását és elveszett javainak kárpótlását segítendő, egy jelentősebb támogatást szavazzanak meg az alispánnak. A támogatás híre a beteg alispán tudomására jutott, aki megható sorokban mondott le a neki szánt segélyről: „A hálátlanság áll tőlem legtávolabb akkor, amidőn a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottságot arra kérem: méltóztassék ezen indítványtól eltekinteni, de benső szükség kényszerit arra, hogy ezt tegyem. A sors nem áldott meg számot tevő anyagi javakkal, ilyeneket gyűjteni hosszú tisztviselői pályám alatt sem időm, sem hajlandóságom nem volt. Szégyennek tartottam volna köztisztviselő létemre vagyon-szerzés után járni, erre a minden időmet lekötő hivatali munka nekem időt sem hagyott, nem is hagyhatott, hiszen a közkötelességeinek élő tisztviselő nem ér rá üzletek kötésére és gondját csak az képezheti, hogy a köznek gyűjtsön, de a nyerészkedés lelkétöl teljesen távol maradjon. Büszke vagyok rá, hogy szegény maradtam akkor, amidőn kötelességemhez képest száz ezreket szereztem a vármegyének. Az a sors akarata volt s abban meg kell nyugodnom, hogy az a kevés a mivel bírtam, a forradalom martalékává lett. Ha nehéz szívvel is, el kell viselnem. Hiszen mások is sokat vesztettek és nem egy ember koldussá lett ama nehéz hónapok alatt. A szegénységet, nélkülözést tűrni tudom. [...] Érzem és remélem, hogy földi életem fonala rövidesen ketté szakad, ha akkor a tisztelt törvényhatóságnak irántam tanúsított nagylelkűsége szegény családommal szemben meg fog nyilatkozni, azért síromban is hálás leszek, de most életemben, had viseljem azt a szegénységet, testi és lelki szenvedést, mely az én szeretett vármegyém szolgálatában Isten akaratjából - de főként embertársaim vaksága következtében sorsomul jutott. Ha ennek dacára úgy látná a tisztelt törvényhatósági bizottság jónak, hogy a beadott indítványt helyeselje és némű áldozatot hozzon, úgy kérem jutassa adományát nálam szerencsétlenebbeknek: a hadi árváknak és saját hibájokon kívül Ínségbe jutó fizikai - munkás A kérvényt már nem maga az alispán írta, valószínűleg közvetlenül valamelyik családtagjának mondhatta tollba, de a zaklatott idegállapot és kimerültség tényét az alispán szaggatott kézjegye is megerősíti. „Gyenge szervezete, mely szűk volt szellemének, nem bírta meg azon erős fizikumot igénylő gigászi munkát, mely idegrendszerét teljesen összetörte. E viszontagságos idők által hátrahagyott romok eltakarításához, a vármegyében a nehéz konszolidáló feladatok végrehajtásához a beteg alispánnak már nem volt ereje, ezért a vármegye közönségének legnagyobb sajnálatára nyugalomba vonult.” - írta az alispán lemondásának körülményeire visszaemlékezve Küry halálakor a megyei sajtó. Jász-Nagykun-Szolnok megyei Lapok, 1926. április 1.
