Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
A DUALIZMUS KORI KÖZIGAZGATÁS POLITIKAI KONTEXTUSAI 1261 forrása nem a választók döntése vagy a parlamenti többség volt, hanem a korona és a parlament egyezkedése.4 A megnövekedett szervezési és társadalmi feladatok valóban hatékonyabb kormányzati munkát követeltek, és az igazgatási apparátusok szakszerűbbé válását. De a „hevesi ügy” azt jelezte, hogy nemcsak hatásköri vita, hanem politikai ellentét is kialakulhat a kormány és a törvényhatóságok között. Ezért az 1848-ban elmaradt megyerendezés, illetve az országos és a törvényhatósági önkormányzat, pontosabban a kormány és a közigazgatási hatóságok viszonyának szükséges egyeztetése, az ún. „kis kiegyezés” az autonóm igazgatás korlátozásával és centralizáló tendenciák kibontakoztatásával valósult meg. Sarlós Béla szerint a törvényhatóságok felé is közvetíteni kellett azt az autonómiavesztést, amit a kiegyezésben az ország, ténylegesen a parlament és a kormány az uralkodóval szemben szenvedett el. Vagyis nem rendelkezhetett a törvényhatóság több joggal a kormánnyal szemben, mint amivel a kormány rendelkezett az uralkodóval szemben. így azon tárgykörökben, amikben a kormánynak ki kellett kérnie az uralkodó jóváhagyását, azokban az önkormányzatoknak is ki kellett kérnie a miniszterét.5 Eötvös József szerint a centralizáció a parlamentnek felelős kormányzás természetes következménye, s a parlamentáris rendszer az alkotmányvédelemben is hatékonyabb mint a municipális. A törvényhatósági törvény vitájában mondott beszédében a felelősség elvéből indult ki, s azt bizonygatta, ha megszorítják a kormány hatáskörét, felelőssége is csökken, s képtelen lesz rendelkezéseit végrehajtatni. Figyelemre méltó volt az a felvetése, hogy a központi törvényhozás és kormány az egyének szabadságát is megvédheti, ha egy törvényhatóságban azt fenyegető intézkedések történnek.6 A mai jogtörténész is úgy véli, hogy a hagyományos vármegyei hatáskör akadálya lett a jogállam kiépítésének és hatékony működésének. Ezért a polgári kormányzat benyomult a törvényhatósági önkormányzat hatásköreibe, ami a közvélemény előtt a kormányzat és a megyék küzdelmeként jelent meg. Kortársak és későbbi elemzők ugyanakkor 4 Ruszoly József: A választási bíráskodás Magyarországon 1848-1948. Bp. 1980.; Gerő András: Az elsöprő kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. Bp. 1988.; Péter L.: Ország és királya i. m. 262.; Péter László: Montesquieu paradoxonja a szabadságról és a magyar alkotmány, 1790—1990. In: Uő.: Az Elbától keletre i. m. 347.; Boros Zsuzsanna - Szabó Dániel. Parlamentarizmus Magyarországon (1867—1944) Bp. 1999. 9-150.; Pesti Sándor: Pártfegyelem a dualizmus kori Magyarországon. Századvég 4. (1999: 3. sz.=14. sz.) 55-77.; Cieger András: Kormány a mérlegen — a múlt században. A kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében, 1867—1875. Századvég 4. (1999: 3. sz.=14. sz.) 79-107. 5 Sebestény Sándor: A „hevesi ügy”, 1867—1869. Századok 107. (1973) 1175—1191.; Sarlós B.: Közigazgatás, i. m. 38-46.; Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Bp. 1995. 125-172. 6 Az 1869-dik évi april 20-dikára hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója. IX. Szerk. Nagy Iván. Pest 1870. 196-198.
