Századok – 2016
2016 / 5. szám - KÖZIGAZGATÁS-TÖRTÉNETI MŰHELYTANULMÁNYOK - Miru György: A dualizmus kori közigazgatás politikai kontextusai, Kossuth az autokratikus hatalom ellen
1262 MIRU GYÖRGY a szakszerűség feltételét látták a központosításban és az azzal járó bürokratizálódásban.7 A kormány két módját választhatta volna az igazgatási apparátus felügyeletének: a törvényit, illetve a közvetlen rendelkezést. Ha a törvényi kontrollt választja, akkor elég lett volna csak olyan esetekben beavatkoznia, amikor a tisztviselő' jogot sért, vagyis csak utólagos jogi korrekciót alkalmaznia. Azonban az utóbbit választotta, így kiterjesztette rendelkezési jogait a törvényhatósági tisztviselők irányába. Ezt már elvi szinten előkészítette a kormány 1867. április 10-i „intézvénye”, amely rendhagyó módon megmagyarázta, értelmezte a felelős kormány és a törvényhatóságok kapcsolatát. A dualizmus évei alatt az autonómiák fokozatosan szűkültek, hiányzott a törvényhatóságok költségvetési önállósága, a belügyminiszter jóváhagyási joggal rendelkezett a törvényhatósági szabályrendeletek és döntések felett, s ez a jogköre még bővült is. A felirati jogot korlátozták, a főispáni jogkört kiterjesztették, a diszkrecionális jogkör mind szélesebb lett. Ezzel párhuzamosan a miniszter rendelkezési jogai kiterjedtek, s ahol a minisztérium nem rendelkezett saját apparátussal, ott is fokozta beleszólási jogát, főként az 1886. évi második törvényhatósági törvénnyel (21. törvénycikk), de a szakigazgatás bővítése is egyre több ügyet (népoktatás, közadózás, közegészségügy, rendészet stb.) vont el a törvényhatóságoktól.8 A kormány mozgásterét a rendeletalkotás kiterjesztésével is növelte, amit indokolt persze a kormányzati feladatok bővülése is. Azonban a miniszterek rendeleteikkel a törvényhozás területére is kiterjeszkedtek, így olyan kérdésekben is rendeleteket alkottak például a szabadságjogok, egyesülés- és gyülekezési jog, egyházpolitika terén, ahol hiányzott a törvényi szabályozás vagy felhatalmazás, azaz törvénypótló rendeleteket adtak ki. A német jogfelfogás hatására terjedő autokratikus jogelv azt jelentette, hogy azokon a területeken, ahol hiányzott a jogi szabályozás, vagyis ahol a törvény a polgár szabadságát nem állapította meg, ott a hatóságok saját belátásuk szerint hozhattak határozatokat, adhattak ki rendeleteket, azaz a végrehajtó hatalom saját jogán rendelkezett. Ez ellentétes volt az angol jogszemlélettel, miszerint ha egy területet nem szabályozott törvény, ott az egyén és csoportjainak szabadsága érvényesült, így 7 Nagy Endre: A dzsentroid hivatalnok a Monarchia korában. (Tézisszerűségek egy hipotézisről) In: A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. VII. Salgótarján 1981. 152-154.; Mezey Barna: Államosítás és autonómia. Centralizáció és önkormányzatiság a XIX. század második felében. In: Autonómiák Magyarországon 1849-1998. Tanulmányok. Fószerk. Gergely Jenő. Szerk. Strausz Péter és Zachar Péter Krisztián. Bp. 2004. 16. 8 Sarlós B.: Közigazgatás i. m.; Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 119—143., 176-224.; StiptaL: Törekvések i. m.; Mezey B. : Államosítás és autonómia i. m. 13—24.; Gergely András: Területi autonómiák — lokális önkormányzatok a XIX. századi Magyarországon. In: Autonómiák Magyarországon 1849-1998. i. m. 48—55.; Cieger András: Autonómia a gyakorlatban - A dualizmus kori helyi közigazgatás pénzügyi kérdőjelei. In: Autonómiák Magyarországon 1849—1998. i. m. 57—64.; Cieger András: A közigazgatás autonómiájának nézőpontjai 1848-1918. In: Autonómiák Magyarországon 1848-2000.1. Szerk. Gergely Jenő. Bp. 2005. 25-62.
