Századok – 2016
2016 / 5. szám - TANULMÁNY - Kövér György: "Statisztikai asszimiláció" Magyarországon, 1880-1910
1242 KÖVÉR GYÖRGY Léptékváltás: a pilisi alsó és felső járás A különböző meghatározó tényezőknek az etnikai folyamatokra gyakorolt hatása tehát egyenként is vizsgálható. Első ránézésre is szembeötlő, hogy a zömmel katolikus térségben például a szentendrei sziget négy magyar települése közül három masszív református többségű (Pócsmegyer, Szigetmonostor, Tahitótfalu), de hasonló összefüggés fedezhető fel a pilisi alsó járás egyes falvai esetében is (Páty, Tök).42 Ami a népesedés számszerű folyamatait illeti, a két járásban egymás mellett helyezkednek el 1000 lakosnál kisebb aprófalvas települések, amelyek a korszak végére sem nőnek sokkal nagyobbra, és rendkívül dinamikusan fejlődő nagyközségek, ám a tízezer lakos fölé emelkedő Budafok (Promontor) sem érte el a rendezett tanácsú városi rangot. Természetesen a növekedés dinamikája szempontjából nemcsak a méret számít: lélekszámot megduplázó vagy afeletti tempót mutató növekedést az 1880—1910 közötti korszakban eredetileg kicsik (Albertfalva, Kistétény, Pilisszentiván) és „nagyobbak” (Budafok, Békásmegyer, Pilisvörösvár, Solymár) is produkáltak. Számszerűen csak két település lakossága fogyatkozott: a biai járásból Töké, a pomáziból Tahitótfalué (csak emlékeztetőként megjegyezzük, hogy mindkettő színmagyar falu volt). A század eleji népmozgalmi adatokat figyelembe véve 1900 és 1910 között a tényleges szaporodás kevesebb volt a természetes szaporodásnál Bián (m), Budajenőn (n), Pátyon (m), Perbálon (n), Telkin (n), Tinnyén (m), Tökön (m) és Zsámbékon (n), illetve Csobánkán (n), Dunabogdányban (n), Kisorosziban (m), Nagykovácsiban (n), Pilisborosjenőn (n), Pilisszántón (sz), Pilisszentkereszten (sz), Pilisszentlászlón (sz), Pócsmegyeren (m), Szigetmonostoron (m), Ürömön (n) és Visegrádon (n).43 A magas természetes szaporodás ebben a falusi térségben láthatóan nagyon különbözőképpen szóródott a különböző etnikai jellegű települések között: a legmagasabb élveszületési rátát (45%o fölött) Budajenő, Budakeszi, Budaörs, Perbál és Telki (valamennyi markáns német többségű település), illetve Nagykovácsi, Pesthidegkút, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisszántó, Pilisszentiván, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pilisvörösvár és Solymár mutatták (szintén zömmel német, illetve szlovák dominanciájú falvak). A pomázi járás településeire finomabb demográfiai mutatókkal is rendelkezünk. A princetoni indexek alapján Őri Péter a századfordulóra vonatkozóan „eltérő termékenységi és házasodási stratégiákat” tárt fel a különböző etnokulturális háttérrel bíró falvakban. A szentendrei sziget erősen református magyar községeit a relatíve magas nupcialitás (I ) és az alacsony házas termékenység (Ig) együttesen jellemezte. Itt a fiatalok (különösen a leányok) korán mentek férjhez és nyilvánvalóan éltek a születéskorlátozás eszközeivel. A korai 42 A települések felekezeti-etnikai jellemzőinek áttekintésére jellegzetes korabeli retorikájú alapmunka: Balogh Pál: A népfajok Magyarországon. Bp. 1902. 924-929. 43 MStK 46. k. 192—197. A rövidítések feloldása: m: magyar; n: német; sz: szlovák.
