Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)
1128 VONYÓ JÓZSEF A társadalomtörténeti tárgyú munkák szerzőinek többsége a lakosság nemzetiségi összetételéről, illetve az ezt befolyásoló akciókról értekezett.47 Hasonló figyelemben csak egy-egy adott településhez kötődő főúri család története részesült.48 A historikusok hagyományos témái azonban továbbra is szerepeltek a Századok oldalain. Változatlan érdeklődés övezte az egyházi szervezetek, intézmények,49 jeles közép- és felsőiskolák történetét,50 az igazgatás- és jogtörténeti problémákat.51 Főként ez utóbbi kérdést érintették az általános jellegű város- vagy megyetörténeti áttekintések, és az igazgatástörténet személyi feltételeihez szolgáltattak fontos információkat az 1868-tól — megszakításokkal - éveken át közölt főispáni névsorok számos vármegyéből. A tradicionális témák éltek tovább a szép számú vár-, név- és pecséttörténeti munkában is. Feltűnő a középkori témák magas aránya. Főként az egyébként is csekély számú 18—19. századi lokális történet többségére jellemző, hogy nem az adott helység vagy térség belső gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai viszonyait elemzik, hanem csupán egy-egy országos jelentőségű esemény (például a Rákócziszabadságharc, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc stb.) helyi történéseit, igazgatás- vagy jogtörténeti jelenség érvényesülésének ottani megvalósulását, jellemzőit ismertetik. Ezek pedig nem az adott hely, hanem az országos történések szempontjából fontosak - ezért az ilyen írásokat nem is vettük figyelembe statisztikai összegzésünkben. Korábbi századok kapcsán is olvashatók ilyen írások. Elsők között közöltek a lapban Visegrádra vonatkozó tanulmányt, amely azonban lényegében csak a város királyi központként betöltött szerepét ismerteti.52 Az 1860-as években született helytörténeti munkák egy részének színvonala is szerepet játszott abban, hogy a Társulat vezetőinek nem kellett sokáig várniuk az akadémiai historikusok egy részének kritikai észrevételeire, támadásaira. Horváth Mihály már a Társulat 1871. évi leleszi vándorgyűlésén arra kényszerült, hogy velük szemben védelmébe vegye a három évvel korábban megfogalmazott célokat és az azok alapjául szolgáló szakmai elveket, tételesen megismételve akkori érveit. Szavai egyértelműen jelzik, hogy a kritikusok az országos jelentőségű politikai folyamatok, jelenségek és hadi események, illetve azok nemzetközi feltételeinek 47 Lásd például Tagányi Károly. Nyitramegye német telepeseinek eredete. Századok 14. (1880.) 64-68.; Szalay József: Városaink nemzetiségi viszonyai a XIII. században. Századok 14. (1880) 533-557.; Takáts Sándor: Telepítések Esztergom vidékére a XVI-ik század végén. Századok 37. (1903) 521-536. 48 Lásd pl. Acsády Ignác: A Széchyek Murányban. Századok 19. (1885) 21-47., 116-125., 212-222., 306-315., 49 Némethy Lajos: A márczfalvi prépostság. Századok 24. (1900) 434-450.; Zoltai Lajos: A hortobágyi apátságok. Századok 43. (1909) 537-543. 50 Példaként lásd Thury Etele: Dragoni Gáspár és a körmendi főiskola (Korrajz a XVI. századból) Századok 3. (1889) 215-228.; Eilend József: A sárospataki főiskola egy évszázaddal ezeló'tt. Századok 48. (1914) 597-612., 697—714. 51 Lásd pl. Iványi Béla: Vázlatok Eperjes szab. kir. város középkori jogéletéről. Századok 43. (1909) 218-231., 281-297. 62 Wenczel Gusztáv: Visegrádnak egykori fénye és dicsősége. Századok 2. (1868) 395-412.
