Századok – 2016
2016 / 5. szám - A SZÁZADOK 150. ÉVFOLYAMÁT ÜNNEPELJÜK - Vonyó József: A vidék története, a helytörténet a századok hasábjain (1867-2016)
A VIDÉK TÖRTÉNETE, A HELYTÖRTÉNET A SZÁZADOK HASÁBJAIN (1867-2016) 1129 kutatását, bemutatását tekintették a történettudomány feladatának. Ezzel szemben a helyi viszonyok megismerését, és az ezeket megalapozó vidéki forrásfeltárást történeti szempontból jelentéktelennek minősítették, művelőit pedig nem tekintették a szakma avatott művelőinek.53 Tegyük hozzá: annak ellenére, hogy a Társulat 1867-ben induló akciójának irányítói és az ennek nyomán született tanulmányok nagy részének szerzői maguk is az akadémia tagjai voltak. Egyértelmű tehát, hogy a lekicsinylő vélemények oka nem a laikus kutatók írásainak alacsony színvonala volt, hanem a helytörténet, mint történetírói műfaj általános elvetése. A munka a fanyalgó kritikákkal dacolva kitartóan folyt tovább, s eredményeiről a Századok változatlan részletességgel és alapossággal tájékoztatta a kutatókat, olvasókat - egészen 1889-ig, amikor is a sorozat megszakadt. Az újraindításra 1909-ben tett kísérlet sikertelennek bizonyult, a folytatás - ebben a formában és az eredeti funkcióval — mindörökre elmaradt. Az 1867-ben kitűzött célt ugyan nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, mégis jelentős eredményeket hozott, melyek máig kedvezően befolyásolják a kutatók munkáját.54 A bírálatokat abból a szempontból hibásnak tekinthetjük, hogy indokolatlanul becsülték le az egyes települések és területek története feltárásának tudományos jelentőségét. Nem voltak azonban alaptalanok az e téren született munkák gyakran tapasztalt módszertani hiányosságai és ebből (is) fakadó színvonalbeli egyenetlenségei miatt. Részben ez indította a Magyar Történelmi Társulat vezetését, hogy folyóirata közreműködésével segítse felszámolni a hiányosságokat - ily módon is csitítva a helytörténeti kutatást negligálni akaró, s így azt akadályozó kritikai hangokat. E törekvést szolgálta mindenekelőtt az, hogy már 1869-ben helyet adott Márki Sándor felhívásának, aki a vármegyei monográfiák megírásának támogatására szólította fel a vidéki lapokat, segítsék elő, hogy a „honfiak” adataik közlésével és anyagi támogatással járuljanak hozzá megyéjük történetének megírásához.55 Ezt követte a megelőző évtizedekben született megye- és várostörténetek felsorolásszerű számbavétele a Századok 1870. évi évfolyamában.56 Később — a Társulat vezetésének kérésére — két módszertani munkával kívánták elősegíteni az ekkor egyre gyarapodó helytörténeti kiadványok, mindenekelőtt az ún. vármegyei monográfiák szakszerű elkészítését. Elsőként Pesthy Frigyes és dr. Franki [Fraknói] Vilmos összeállítása jelent meg a lapban, 1872-ben, a következő szerkesztői jegyzettel: „A »Magyar Történelmi Társulat« által elfogadva és helytörténetíróink figyelmébe ajánlva.”.57 A szer-53 A Magyar Történelmi Társulat zemplén-ungi kirándulása, 1871-ben. Horváth Mihály elnöki beszéde a Leleszen 1871. szeptember 12-kén tartott záróülésen. Századok 5. (1871) 586-591. 54 Lásd Romsics Clio bűvöletében... i. m. 120. 65 Márki Sándor: A vármegyei monographiák megírása érdekében. Századok 3. (1869) 681-682. 66 Nagy Iván: Helyi monographiák. Századok 4. (1870) 88-96. 57 Pesthy Frigyes - Dr. Franki Vilmos: A vármegyék történeti monographiájának tervrajza. Századok 6. (1872) 412-416. Idézet: 412.
