Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - H. Németh István: Städtische Wirtschaft im Mittelalter. Festschrift für Franz Irsigler zum 70. Geburtstag
tatására. Francesca Bocchi a bolognai egyetem professzora az észak-itáliai városok piactereinek, főtereinek funkcióit, valamint e terek változásait mutatja be. A szerző szerint a vizsgált városok (Verona, Parma, Modena, Lodi, Pavia, Gubbio, Perugia) esetében két alaptípus különböztethető meg: léteztek egyközpontú piactérrel, illetve a több térrel rendelkező városok. E terek sokszor éppen a városi autonómia, illetve az egyházi székhely elválasztásával keletkeztek, de Bocchi vizsgálatai arra is rámutatnak, hogy a terek nem állandóak, hiszen több esetben változásokon mentek keresztül, amikor a városi tanács házak felvásárlásával és lebontásával tudatosan alakította ki az egyházi központ (dóm) mellett a világi központot is. A terek sokféle funkcióin (egyházi és világi központ, gazdasági tevékenységek helye stb.) túl tehát ez a tudatosság elsődlegesen a teret alakító önkormányzat szimbolikájában is megmutatkozott. A 13. századtól kezdve ugyanis a városi tanácsok a városházák építésével vagy kialakításával, valamint a várost szimbolizáló műalkotások felállításával igyekeztek a városi központi terek városi és nem egyházi jellegét erősíteni. E szobrok lehettek a város védőszentjeit ábrázoló alkotások, de akár az antik időszakból fennmaradt alkotások is, amelyeket új értelmezésben, új mondanivalóval felruházva helyeztek el a piactér vagy városháza tere középpontjába. Gubbio esetében egészen különleges térkialakításnak lehetünk tanúi, hiszen a város a hegyek közé szorítva nem tudott kialakítani egy síkfelületen létesített teret, hanem a megépített városháza első szintje elé felépített mesterséges szinten hozta azt létre. A városi önkormányzat szimbolikája és annak feladatai néha különleges tereket, téralakító elemeket produkáltak. A szicíliai Perugia esetében ugyanis a tanács által a 13. században létrehozott földalatti vízvezeték, a korszak egyik legjelentősebb városi beruházása, végpontjaként létesített szökőkút jelentette a városközpont kialakulását, egyben a város főtere szimbolikájának létrejöttét. Francesca Bocchi tanítványaként Rosa Smurra a bolognai városháza gazdasági funkcióinak 13. századi változásai kapcsán a városháza nem szimbolikus jellegére hívja fel a figyelmet. A szerző a bolognai tanácsnak a főtér és a városháza kialakításával kapcsolatban a 13. század elején hozott határozatait vizsgálva bemutatja, hogy Bologna antik városi arculatát, valamint a koraközépkorban visszahúzódó, majd éppen a 13. században még az antik városnál is jóval nagyobbra növekedő városban hogyan jött létre a városháza, illetve az azt övező tér. Az építkezések finanszírozásának költségeit részben az épület hasznosításából is fedezték, ami egyben arra is kiválóan rámutat, hogy a szimbolikus, reprezentatív szerepen túl a város önkormányzatát megtestesítő városháza (palatia comunis Bononiae) milyen gazdasági szerepet játszott ebben az időszakban. A szerző egy 1208-ban és egy 1212-ben összeállított jegyzék segítségével mutatja be, hogy a városháza épületében, illetve az épület melletti területen boltok tömegeit adta ki a város. Az evidenciának tűnik, hogy a város gazdasági életét is meghatározó tevékenységek (mértékek, pénzváltás stb.) a városháza közelében, vagy éppen az épületen jelentek meg, de a kereskedelmi és ipari tevékenység e sokszínűsége nem tekinthető általánosan ismertnek. A kereskedők és pénzváltók mellett ugyanis több kisebb árusítóhelyen és bódéban vargák, kovácsok, sókereskedők, sőt zöldségesek és mészárosok is megjelentek a városháza árkádjai vagy falai mentén. A szerző által feltárt források rámutatnak, hogy e tevékenység nem volt ideiglenes, mivel a 13. század folyamán mindvégig kimutatható az elárusítóhelyek jelenléte. Roman Czaja a középkori lengyel várostörténet-írás nemzetközileg elismert szerzője, a Hansa lengyelországi és litvániai tevékenységével, főként a Német Lovagrend és a Lengyelország között kitört háború gazdasági aspektusaival, lehetséges gazdasági okaival foglalkozik tanulmányában. A 15. század elején kitört háború ugyanis — úgy tűnik — összefügghet a 14-15. század fordulóján tapasztalható gazdasági válsággal, amely során a lovagrend jelentős bevételektől esett el. A lovagrend számadásai, illetve a Hansa szövetség e területre eső városainak gazdasági elemzése rámutat arra, hogy részben a pestisjárványok miatt is a Danzigon (Gdansk) és Elbingen (Elblqg) keresztül lebonyolított külkereskedelem erős deficitbe fordult, a jelentősen összeszűkült felvevőpiac miatt a kivitel mind jobban visszaesett. Ezt a tendenciát csak erősítették azok az intézkedések, amelyeket a rend nagymesterei a pénzpolitika terén folytattak, akik saját érdekeik miatt a pénz ezüsttartalmát erősen megemelték, így az nekik többletbevételt, a kereskedőknek azonban jelentős veszteségeket okozott. A külkereskedelem visszaesése a gdanski és elbingi kereskedők fizetési képességeit is erősen rontotta: a fennmaradt források arra mutatnak rá, hogy a 14-15. század fordulóján egészen a 15. század első harmadáig a lovagrenddel kapcsolatban álló kereskedők mind nagyobb hányada nem tudta kifizetni a kiszállított, vagy felvásárolni szándékozott főként gabona értékét. A lovagrend erőszakos intézkedéseivel szemben a gdanski kereskedők más utat követtek: a lovagrenden túl más területekről igyekeztek beszerezni a külkereskedelmi forgalomba kerülő gabonát. TÖRTÉNETI IRODALOM 1083
