Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - H. Németh István: Städtische Wirtschaft im Mittelalter. Festschrift für Franz Irsigler zum 70. Geburtstag
1084 TÖRTÉNETI IRODALOM Franz Irsigler egyik újabb kutatási területe a bankházak hálózatainak, a bankcsődöknek, illetve a hitelügyeletek networkjének kutatása. E területhez kapcsolódik Hans-Jörg Gilomen tanulmánya. A baseli egyetem professzor emeritusa, Irsigler kortársa egy speciális területét mutatja be egy valójában nem különleges, de adatállománya miatt jelentős forrás alapján. A 15. századi kereskedelem egyik jellemző hitelformája az áruhitel volt, amelyik az ideiglenes tőkeszegénységet, valamint a pénzmozgás bizonytalanságát volt hivatott elsődlegesen kiváltani nem csupán a vizsgált területen, hanem a Magyar Királyságban is. Elsődlegesen a kereskedők üzleti könyveiből lehetne végkövetkeztetéseket levonni erre a hitelformára, de mivel ezekből kevesebb van még a forrásadottságait tekintve gazdagnak tekinthető svájci városokban is, ezért a városi tanács előtt kinyilatkoztatott hagyatéki eljárásokhoz csatolt adósságlisták igen értékesnek mondhatók. Gilomen — miután jellemzi a korszakban használatos kisebb hitelformákat — egy a baseli kereskedőtársadalom felső-közép rétegéhez tartozó kereskedő, Stephan Offenburg hagyatéki eljárásához csatolt adósságlistát elemez, amely a 15. század első harmadában keletkezett. A tanulmány végén leközölt forrás összesen 200 adós 201 adósságát sorolja fel. A szerző elemzi a főként kis összegű adósságok nagyságát, valamint az adósokat nemük, foglalkozásuk és társadalmi hovatartozásuk szerint. A forrásból kiderül, hogy az adósok a városi társadalom szinte minden szegmensét átölelik, a szolgáktól a környék nemességéig, a kereskedőtársaktól a világi és monaszteriális egyházak képviselőikig szinte mindenki megtalálható. A szerző végkövetkeztetésében elsődlegesen a svájci hitelügyletekben szinte kánonszerű megállapítást kérdőjelezi meg, amelyik a lombard és zsidó hitelezők robbanásszerű előretörését tételezi fel. A speciális kereskedelmi árukkal nem csak hivatásos kereskedők, hanem a forrásokban apotecariusnak/Apothekernek nevezett mesterek is foglalkoztak; ez figyelhető meg a Magyar Királyság városaiban még a 16-17. században épp úgy, mint a német nyelvterület városaiban. Volker Henn tanulmányában azonban nem e félig kereskedők tevékenységét, hanem eredeti mesterségük, a gyógyszerkészítéshez kapcsolódó források segítségével a városok egészségüggyel kapcsolatos politikáját mutatja be. A városok ispotályai, fürdői és a városokban működő gyógyszerészek között kötött szerződések, előírások már a 14. században megjelentek a német nyelvterületen elsőként Baselben, majd a 16. században majd minden nagyobb városban. A szerző elsődlegesen arra mutat rá tanulmányában, hogy a városok vezetése milyen módon igyekezett a gyógyszerészek és orvosok működésének szabályozása által minél szakszerűbb orvosi ellátást biztosítani a város lakosságának, hogyan szabályozták ennek érdekében a gyógyszerészek által használt alapanyagok minőségét. A szakszerűséghez tartozott az egészségügyi ellátás biztonsága is, amit azzal kívántak biztosítani, hogy csak az orvosok által felírt receptekre állíthatták össze a patikusok a kívánt orvosságot. Ennek szabályozása már a 15. század közepétől elfogadott volt, mint ahogy az is, hogy patika nyitását és a patikusok tevékenységét orvosok előtti vizsgához kötötték. Ferdinand Opll Bécs város levéltárának volt főigazgatója, a közép-európai várostörténet ismert kutatója levéltárosként és történészként egyszerre mutatkozik be a kötetben, hiszen a városi levéltárban található, kevéssé ismert forrást, a haláláig (1483) császári szolgálatban álló bécsi pápai legátus, Alessandro Numai irathagyatékát ismerteti. Az irathagyaték részletes jegyzéke és története mellett megismerkedhetünk a bécsi városi levéltár segédleteinek kialakulásával, híres levéltárosainak és igazgatóinak (Franz Tschichka, Kari Uhlirz) ez irányú munkásságával. A hagyaték publikálása egyben rámutat a ma már egyértelműen irányadó módszer, a digitális publikálás előnyeire, hiszen a 78 iratból álló fond a közép-kelet-európai közgyűjtemények számára kiváló együttműködési lehetőséget biztosító monasterium projekt (http://icar-us.eu/cooperation/onlineportals/monasterium-net) kapcsán került feldolgozásra. Michel Pauly és Martin Uhrmacher a város-vidék kapcsolatot vizsgálták Luxemburg példáján. Vizsgálatuk során az ünnepelt, Franz Irsigler által kidolgozott módszert vették alapul, ami a város környéki régiókat élesen megkülönbözteti egymástól, és az egyes régiókhoz funkciókat rendel. A négy vonzáskörzet-régió közül a közvetlenül a város környékén lévő elsősorban az élelmiszerellátásban játszik fontos szerepet, és a kertkultúra a mérvadó termelési mód, míg a várostól mintegy 15-20 km-re lévő terület (nagyjából egy napi járóföld) az állattenyésztés, valamint a főként az építkezéshez szükséges nyersanyagok felvevőhelye. A hátországnak nevezhető 40-50 km-es körzetben helyezkedtek el az érclelőhelyek, a gabonatermesztés, a faellátáshoz szükséges nagyobb erdők, valamint az energiát termelő kallómalmok. Az utolsó körzet az 50 km-en túl fekvő területek, ami a távolsági kereskedelem helyszíne. Luxemburg esetében a távolsági kereskedelem végpontjaiként Franciaország játszott kiemelkedő szerepet, de az itáliai és görögországi terű
