Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ivanics Mária: The Crimean Khanate and Poland-Lithuania. International Diplomacy on the European Periphery (15th-18th Century). A Study of Peace Treaties Followed by Annotated Documents by Dariusz Kolodziejczyk ; The Ottoman Empire and its heritage. Politics, Society and Economy. Vol. 47. ed. by Suraiya Faroqhi, Halil Inalcik and Bogac Ergene
TÖRTÉNETI IRODALOM 1075 tott jövedelmek. II. Az úgynezevett kisebb királyi haszonvételekből a kocsmáltatás, mészárszék, vámok és révek haszna, továbbá a halászat, az erdők, a malmok és a vásárok jövedelme. III. Végül a szabad és a dézsmás szőlőkből s a hegyjogból származó bevételek értéke. Az 1800. évi jövedelem-összeírás két változatban -— települések és birtokosok szerint — áll a kutatók rendelkezésére, így megkönnyíti a személyek azonosítását. Kiegészítő források segítségével megállapítható, hogy a természetes személyek mellett jogiak is szép számmal akadtak a megyében, s igen jelentős volt az extraneitás. Az extraneus birtokosok — azaz a vidékiek, a megyén kívüliek, korabeli szóhasználattal élve a ’bebírók’ — főként a szőlőkből húztak tekintélyes jövedelmet, miként az is természetesnek tűnik, hogy a Tokaji és a Pataki kerület jövedelmezősége volt kiugró. A II. jövedelmi kategórián belül a kocsmáltatás állt az élen, de a malmok és az erdők is jól jövedelmeztek. Szerényebb jövedelem származott a halászatból. IQ. Barta János valóban hangyaszorgalommal, időt és fáradságot nem kímélve állította össze Zemplén vármegye 18. századvégi adattárát, amelyhez a források és a forráskiadványok elérhetőségének megadása mellett, a mértékegységeket és a számítási pénz jellemzőit tartalmazó tájékoztatót, továbbá olyan áttekinthető kerületi térképeket is csatolt, amelyeken valamennyi helység neve megtalálható. E segédletek is összhangban állnak a bevezetőben idézett szerzői szándékkal, azzal, hogy megkönnyítse a helytörténet iránt érdeklődők munkáját. Ennél azonban jóval többet tett, a kedvező forrásadottságú megye múltjának mélyéből merítve nyújtott történeti értékeket a kortársainak, s küldött üzenetet a jövő historikusainak Közhely az, hogy hiányérzet nélküli kötetet nem lehet megjelentetni. Jelen kiadványra is igaz ez, s bár pusztába kiáltott szó, ismét megemlítem, idegen nyelvű összefoglaló, de legalább rövid tájékoztató — Summary és jelen esetben Resume — nélkül nem lett volna szabad közre adni e kötetet. Búza János THE CRIMEAN KHANATE AND POLAND-LITHUANIA International Diplomacy on the European Periphery (15th-18th Century) A Study of Peace Treaties Followed by Annotated Documents by Dariusz Kolodziejczyk. THE OTTOMAN EMPIRE AND ITS HERITAGE Politics, Society and Economy. Volume 47. Edited by Suraiya Faroqhi, Halil ínalcik and Bogag Ergene Brill: Leiden-Boston, 2011. 1049 p. XVII Facsimiles, 2 Maps. A lengyel történész-oszmanista az 1461—1742 közötti időszakból páratlan diplomáciatörténeti forrásanyagot bocsátott a történeti kutatás rendelkezésére. A dokumentumok eredeti őrzőhelye a lengyel királyi levéltár volt. Lengyelország harmadik felosztása (1795) után Szentpétervárra, majd onnan 1828-ban Moszkvába kerültek, s csak 1923-ban jutottak vissza eredeti őrzőhelyükre. Átvészelték a II. világháborút, jelenleg a varsói Régi Iratok Főlevéltára tatár anyagát képezik. Mindezt azért fontos előre bocsátani, mert a krími kánok bahcsiszeráji levéltára az 1736-os orosz támadás során nagyrészt elpusztult, egyedül a kánság társadalmi és gazdasági életének forrásai, az ún. kádiaszker könyvek (122 darab) maradtak fenn, mert azokat nem Bahcsiszerájban, hanem Karaszubazárban (Belogorsk, Krím-félsziget) őrizték. így a Krími Kánság külpolitikájának történetét az elbeszélő forrásokon túl csakis a külföldi levéltárakban fennmaradt iratok segítségével lehet rekonstruálni. Főleg a lengyel és az orosz levéltárak elsődleges értékűek, hiszen ezekkel az országokkal évszázadokon át rendszeres politikai kapcsolatokat tartott fenn a kánság. A munka két nagy tematikai egységre oszlik: történeti tanulmányokra és forrásközlő fejezetre. A kutatástörténeti bevezető után (XIII-XXXV) a szerző nagy ívű áttekintést ad a lengyel-litván-krími-tatár kapcsolatok történetéről, amely egyúttal a Krími Kánság történetének lengyel szempontú feldolgozása is (3-220.). Ezt követik a diplomáciatörténeti és paleográfiai tanulmányok (223-515.). A forrásközlő rész 71 békeszerződést tartalmaz olasz, rutén, lengyel, tatár nyelven és angol fordításban (521-1008.). A könyv végén a 17 darab, eredetiben fennmaradt (1 olasz, 12 tatár és 4 lengyel nyelvű) dokumentum fakszimiléje található. Az olvasó tájékozódását a
