Századok – 2016
2016 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Búza János: ifj. Barta János: "Ha Zemplin vármegyét az útas vizsgálja...” II. (Adattár Zemplén megye 18. századvégi történetéhez)
sadalom Zemplén megyében a 18. század végén — alcímű kötete, amelyik 132 táblázatot tartalmaz, rászolgált az adatgazdag jelzőre; a II. kötet, a zömmel táblázatok sorozatából álló folytatás pedig valódi adattár, szinte párját ritkító a maga nemében. IQ. Barta János községsoros adatközlése Zemplén megye kerületein belül követi a települések nevének alfabetikus rendjét, a helynevek összesített abc-rendje pedig a 394-407 oldalon található a mai változatokkal együtt úgy, hogy a kerület sorszámát, a népesség vallási és nemzetiségi hovatartozását is feltünteti: pl. Abara (Oborin) 6. - Helv; Hung,- illetve Varannó (Vranov) 11. - R. C. Szlov; csaknem a végén pedig Zsadány (Sárazsadány) 3. - ? Hung. Jelen esetben a helynevek sorrendjének kiemelése összhangban áll az előszóban megfogalmazott szerzői szándékkal: „Célom a forrásokban található adatok települési szintű rendszerezése volt, ami talán megkönnyíti a helytörténet (településtörténet) reménybeli művelőinek munkáját.” II. József közigazgatási átszervezése révén — Erdélytől eltekintve — a Magyar Királyság 10 kerületéből Zemplén megye abba a Kassai kerületbe tartozott, amelybe Felső-Magyarország keleti részét, Abaúj, Sáros, Szepes és Torna vármegyét is besorolták. Korábban Zemplén vármegyében 5 járás volt, az új rend azonban kisebb egységekkel, megyén belüli kerületekkel számolt. If], Barta János az időközi módosítások figyelembevételével a gazdaság- és természetföldrajzi feltételeknek leginkább megfelelő változat mellett döntött. A nagyalföldi táj északi peremén a Szerencsi (1), a hegyaljai borvidéken a Tokaji (2) és a Pataki (3), a Bodrogközben a Királyhelmeci (4) illetve a Zétényi (5) kerület található. A Laboré és az Ondava mentén az Újhelyi (6), a Gálszécsi (7), a Terebesi (8), a Sókúti (9) és a Homonnai (10), a Keleti-Beszkidek vidékén pedig a Varannói (11), a Sztropkói (12), a Göröginyei (13), a Papini (14) végül a Szinnai (15) kerület kapott helyet. Zemplén megye 445 helységéből egy-egy kerületre csaknem 30 település, illetve az 1787. évi népszámlálás szerinti a 209 791 lakosból 13 986 fő jutna átlagosan, velük szemben a Tokaji kerülethez 10, a Szinnaihoz viszont 47 település tartozott, míg a legnépesebbnek a Homonnai (22 441 lakos), a legalacsonyabb népességszámúnak a Királyhelmeci (8 102 lakos) bizonyult. A népesebb települések rangsorát Tállya (4388), Sátoraljaújhely (4023), illetve Kis- és Nagy Patak együttesen (3309) lakossal vezette, a sereghajtónak pedig a hegyi falvak egyike, Orosz Bisztra (54) bizonyult. Az államérdektől vezérelt, eltérő idejű és különböző szempontú adatfelvételek összevetése megnehezíti az utókor kutatóinak dolgát, kronológiai rendbe rakásuk azonban nemcsak kívánatos, hanem kötelező. Ifj. Barta János az 1772. évi úrbéres felmérés, az 1774. évi úrbéri tabellák, illetve az 1776, az 1780, az 1790. és az 1799/80. évi dicalis összeírások nyomán közölte a jobbágyok, a zsellérek és a házatlan zsellérek adatsorait. Az 1767-ben kelt úrbéri rendelet nyomán Zemplén vármegyében 1772-ben kezdődött az úgynevezett előzetes felmérés, amelynek adatait értelemszerűen még nem a fentebb említett kerületi beosztás szerint vették fel, következésképpen önként vállalt szerzői feladat lett az adatok átcsoportosítása és összesítése. Az 1772. évi felmérés és az 1774. évi úrbéri tabellák számai nem egyeznek, általában a felmérés adatai az alacsonyabbak, mert az utóbbiakat szinte becslések nyomán állapították meg. A felmérések sommás elmarasztalása helyett utalni kell arra, hogy az úrbéri tabellákkal szemben adatokat tartalmaznak az irtásföldek — a szántók, a rétek és a szőlők — nagyságáról. Az 1772. év kerületi, majd a községsoros táblázataiban helyet kaptak a beltelkek és a szántók összesített adatai magyar holdakban, a réteké kaszásokban, illetve a jobbágyok, a zsellérek és a házatlan zsellérek valamint a telkek száma. Hasonló az 1774. évi adatsorokat tartalmazó táblázatok első része, a második részből pedig megtudhatjuk a költözési szabadsággal rendelkező, illetve az örökös jobbágyok számát, továbbá megismerhetjük a telki állomány nyolcad részenként csökkenő hányada szerint csoportosított — egész teleknél nagyobb, majd az egész telkes, a 7/8 ...végül az 1/8 telkes —jobbágynépesség tagozódását. Az intenzívebb gazdálkodást és az árutermelést lehetővé tevő gazdaság- és természetföldrajzi tényezőknek is szerepe volt abban, hogy miként alakult a jobbágyság költözködési lehetőssége. Nem véletlen, hogy a Szerencsi, a Tokaji és a Pataki kerület paraszti népességének csupán 9,7%-a volt örökös jobbágy, míg a Keleti-Beszkidek 5 kerületében elvétve akadtak szabad költözködési joggal rendelkezők (0,4%). Az úrbérrendezés eredményeként összeállított adatsorok előtti szöveges rész nyújt felvilágosítást a jobbágytelek méretéről, a paraszti népesség földesúri terheiről, a robotról, továbbá a kilencedtől a 12 tojásig terjedő természetbeni járadékokról, valamint az „árendának” nevezett pénzjáradékról. Mivel az úrbérrendezés zempléni iratanyaga nem teljes, a Magyar Országos Levéltárig vezető kiegészítő kutatásokra volt szükség. Ismeretes, hogy az úrbérrendezés kilenc kérdőpontjára adott paraszti vallomások igencsak becses és terjedelmes források, kellő helyen szerzői TÖRTÉNETI IRODALOM 1073
