Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
ALÁRENDELTSÉG VAGY ÖNÁLLÓSÁG 1049 ez ország eleibe sohase terjesztette.”109 * Márpedig a szerződés jogi érvényességéhez ennek a feltételnek is teljesülni kellett volna, így a szerződés tartalmának a rendekkel való hivatalos megismertetésének hiánya, s ennek folyományaként az országgyűlési becikkelyezés — ami a rendek jogi erővel bíró jóváhagyását jelentette volna — elmaradása miatt véleményem szerint a speyeri szerződés formáljogilag nem tekinthető ratifikált, törvényerejű államszerződésnek.n0 Éppen ezért nézetem szerint az erdélyi rendeket a speyeri szerződés be nem tartása miatt nem lehet szerződésszegéssel vádolni, mivel „a rendeletek betartásához elengedhetetlen, hogy a rendek vagy a parlament jóváhagyják őket”.111 Mindehhez további adalék, s az erdélyi viszonyok között továbbélő magyar közjogi felfogás ezirányú meglétét mutatja, hogy az államszerződésnek számítható ún. Habsburg-örökösödési szerződések (1463, 1491, 1506) sem lettek becikkelyezve a magyar törvények közé, ezért I. Ferdinánd 1526-os magyar királyi címszerzésének jogalapját sem ez képezi. Habsburg Ferdinánd trónralépése nem az említett örökösödési (állam)szerződésekre, s nem is a kettős bécsi eljegyzés következményére (1515), vagyis Jagelló Anna örökösödési jogára alapítható, a trónralépésnek magyar közjogi legitimitást egyedül a szabad választás és a szabályszerű koronázás adott.112 113 Magyar király ugyanis ekkoriban csak az lehetett, akit a magyar rendek az ország régi szabadsága és szokása értelmében szabadon választottak és ezt követően törvényes körülmények szerint koronáztak meg a szent koronával.u3 Ennek alapján mindkét királyválasztás és koronázás (Szapolyai Jánosé és Habsburg Ferdinándé) megfelelt a korábbi hagyományoknak, így szabályosnak, legitimnek minősíthető. Éppen ezért közjogi értelemben irreleváns mindkét uralkodónak a koronázás jogalapját magyarázó eltérő interpretációja, azok csupán saját nézőpontú igényhangoztatásnak és propagan109 Lukinich l.\ Erdély területi változásai i. m. 167—168. no Ugyanezen következtetésre jut Lukinich Imre is: „a speyeri egyezség tulajdonképpen nem volt törvényerővel bíró államszerződés.” Uo. 168.; Olvasatomban Horn Ildikó is lényegében ezt állapítja meg: “A speyeri egyezmény ratifikálásának utolsó lépése, az országgyűlésen való kihirdetése és törvénybe foglalása természetesen szóba sem jöhetett, nemcsak a csausok jelenléte, hanem a közhangulat és a szerzó'dés titkossága miatt.” Horn IA hatalom pillérei i. m. 160. 111 Bodin, J.: Az államról i. m. 95. 112 Pálffy G.: Magyar Királyság i. m. 55.; Az örökösödési szerződések jogi megítélése a Jogi lexikon megfogalmazásában: „Törvénybe iktatva azonban nem lettek, s midőn e szerzó'dések érvényesítésére került volna sor, az ország azoknak hatályt nem tulajdonított.” Magyar Jogi Lexikon. Szerk.: Dr. Márkus Dezső. Bp. 1898.1. 495. 113 Pálffy Géza ennek kapcsán megjegyzi, hogy a szabad választás és a koronázás rendjét dekrétumok ugyan nem rögzítették, de rendkívül erős szokásjogi legitimációval bírt, a szokásjog alapján álló hagyományok ereje következtében a modern alkotmányjogi felfogás előtti középkori és kora újkori időszakban erre nem is volt szükség. Pálffy G.\ Magyar Királyság i. m. 54.; Rácz Lajos idézi Nagylucsei Orbán egri püspök véleményét, aki II. Ulászló királlyá választásakor azt jelentette ki Habsburg Miksa követei előtt, hogy a magyar rendeknek ősi joguk a királyválasztás. Rácz L.: Kormányzás és főhatalom i. m. 100.; Ugyancsak Rácz Lajos érvel amellett, hogy a választás és koronázás magyar közjogi rendje már rögzült a XVI. századra. “A két elem együttes fontosságát, választás és koronázás, jól mutatja, hogy 1686 után a főhatalom megszerzésében a választást örökléssel helyettesítő Habsburgok a másik elem, a koronázás mellőzésekor mindig a magyarok politikai ellenállásába ütköztek, s a magukat meg nem koronáztató uralkodókat----II. József és Ferenc József 1867-ig----pedig törvényes uralkodónak nem ismerték el.” Rácz L.\ Főhatalom és államszerkezet i. m. 81.
