Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisteleki Károly: Alárendeltség vagy önállóság? Adalékok jogi nézőpontból az Erdélyi Fejedelemség önálló államiságának kérdéséhez
1048 KISTELEKI KÁROLY A válaszadás kísérletét az utóbbi kérdésrész megválaszolásával kezdve Bodint citálnám, aki az alattvalókkal kapcsolatos uralkodói szerzó'dések jogi kötó'ereje kapcsán kijelenti, hogy „az uralkodót olyannyira kötik a megállapodások alattvalóival, még akkor is, ha csupán a polgári jog körébe tartoznak, hogy abszolút hatalma alapján sem sértheti meg ólcet.”104 A speyeri titkos szerzó'dés Erdélyt mint Magyarország „valódi és elválaszthatatlan tagját” a fejedelem választás jogának hallgatag mellőzésével Miksának és utódainak biztosította. Ezzel viszont ellentétbe került azon erdélyi országgyűlési döntésekkel, valamint a Szulejmáni adhnáméval, amelyek az erdélyi rendek szabad fejedelemválasztó jogát deklarálják.105 Véleményem szerint az 1567. szeptember 8-17 közt tartott gyulafehérvári országgyűlésen törvénybe iktatott, a rendek által gyakorlandó szabad fejedelemválasztási jog az uralkodó és alattvalói közötti fontos és lényeges megállapodásnak tekinthető'. Ennek különös jelentó'séget — s nagyobb jogi legitimációt — ad az a tény is, hogy utólag az országgyűlésen megjelent rendeken túl minden számontartott, jogilag figyelembe vehető'„országlakost” is megeskettek erre a törvényre.106 Éppen ezért lett volna fontos és lényeges eleme a speyeri szerzó'dés érvényességének, hogyha — Bodin megfogalmazásában — „a rendek, városok, főbb közösségek vagy törvényhozó testületek, hercegek, leghatalmasabb fó'urak is jóváhagyták, és elkötelezték az alattvalókat is a szerzó'dés mellett.”107 Viszont ez nem történt meg, azt sem a János Zsigmond halála utáni, sem egyik későbbi erdélyi országgyűlésen nem iktatták törvénybe, sőt, a rendekkel hivatalosan annak tartalmát sem ismertették meg.108 A titkos szerződés tartalma ellentétes volt a “libera electiót” kimondó Szulejmáni adhnaméval és az 1567-es országgyűlési törvénnyel, s Lukinich szerint emiatt nem merték a nevezett urak a speyeri tikos alku pontjait az országgyűlés elé terjeszteni. Ahogy mindezt alátámasztva az egyik „testamentumos úr”, Hagymássy Kristóf 1571-es leveléből idézi Lukinich: “Ez okon ló'n, hogy megholt felsége az mondott végzéseket, római császárral ó' felségével csináltattakat 104 Uo. 99-100. 105 Lukinich Erdély területi változásai i. m. 167. 106 E. 0. E. II. 337—338. Rácz L.: Kormányzás és főhatalom i. m. 101. 107 Bodin, J.: Az államról i. m. 104. 108 A szerződésről csak nagyon kevesen tudtak. Mindössze a „testamentumos urak” (Békés Gáspár, Bornemissza Farkas, Csáky Mihály, Hagymássy Kristóf, Nisovszky [Niezowski] Szaniszló), akiknek János Zsigmond végrendeletének végrehajtása lett volna a feladata, valamint a Báthoryak és egy-két beavatott személy. Oborni Teréz: Erdély közjogi helyzete a speyeri szerzó'dés után (1571—1575). In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk.: Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György. Budapest 2002. 292-294.; Szádeczky Lajos Békés Gáspárról szóló életrajzában a speyeri egyezmény kapcsán megjegyzi: “A kiknek tudtával és (bár kedvetlenül) beleegyezésével köttetett, azok voltak a legelsők, kik megtagadták. Csáky a kanczellár, Hagymássy Kristóf, a Báthoryak, Forgách és a többiek mosták kezeiket s hagyták, hogy az egész ügy Békés nyakába szakadjon. ‘Mi soha az országnak arról számot nem adhatunk, nem is adunk soha, a mit megholt kegyelmes urunknak tetszett cselekedni, végezni, pactálni: lássa ezt Békés Gáspár ő kegyelme, a ki ebben járt. Hagyja ott a fogát a hol fente, vagy fenette’. így nyilatkozott a kanczellár s szavai a tanácsurak s a rendek többségének véleményét fejezte ki.” Szádeczky Lajos: Kornyáti Békés Gáspár 1520-1579. Bp. 1887. 27.
