Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
A HÓDOLTSÁGI MISSZIÓS PÜSPÖKSÉG A 17. SZÁZAD VÉGÉN 1023 ezért nem szerette volna, ha Rómában marad, így — magas méltóságára való tekintettel — tartásdíjat szavazott meg számára és Spalatóba küldte. De néhány hónappal később Berniakovich problémái folytatódtak, ismét Rómába kívánkozott, ezt azonban a Kongregáció már ellenezte. A helyzetre nem könynyen találtak megoldást, hiszen mégiscsak az Egyház egy püspökéről volt szó. Magas egyházi méltósága mellé nemes származása társult, s nem elhanyagolható az a tény sem, hogy családja mindent kockára tett a katolikus ügy érdekében.69 A Kongregáció végül levélben Anconába utasította, ahová meg is érkezett a püspök.70 Itt azonban személyisége teljesen eltorzult, nem találván a lelki nyugalmat szinte semmit nem evett, legyengült. Az szóba sem jöhetett, hogy újra elfoglalja a saját rezidenciáját, hiszen római tartózkodása alatt oly szégyent hozott a püspöki tekintélyre, ami már vállalhatatlan volt a Kongregáció számára.71 így a döntés most már gyorsabb volt: minél hamarabb az anconai Fortezza várába kell zárni, mert félő, hogy ebben az állapotában haza indul, de a szenvedéseivel arányos feltételeket kell neki biztosítani, valamint ugyanazt a havi öt scudó tartásdíjat, amit már 1700 januárjától is élvezett.72 Marchese Pierizzi, a Fortezza várkapitánya jelentette is a Kongregációnak, hogy a püspököt „elszállásolták”, azonban az élelmiszerek folyamatos drágulása miatt minimum két carlinó73 naponta, és havi minimum öt scudó kell a püspök eltartásához.74 Berniakovich az anconai Fortezzában fejezte be életét 1707. január 10-én, egy hétfői napon.75 Halála hírére azonnal megjelentek a család élő tagjai, akik nem haboztak emlékeztetni a Kongregációt arra a segítségre, amit a Berniakovich család nyújtott a katolikus ügynek. A török háborúkban a család tönkrement, elszegényedett,76 ezért volt szükségük a püspök hagyatékára, ruháira, pénzére.77 Ezzel a nem túl felemelő képpel zárul a szorosan vett missziós püspökség története. De ez a hét év „üresjárat” további fontos kérdéseket vet fel. Véleményem szerint a várfogság már kimeríti a teljes akadályoztatás fogalmát. Ilyen esetben egy „rendes” — isteni jogon — uralkodó püspök mellé vikáriust kell kinevezni, míg egy missziós választott püspök, aki nem isteni, hanem a pápától kapott jogon uralkodik, elmozdítható lenne.78 Ez mégsem történt meg, hiszen mint belgrádi püspök halt meg. A fentiekből kitűnik, hogy a Kongregáció érzékelte, hogy a Berniakovich család nélkül nem igen tudná működtetni az egyházkormányzatot, és ezért vállalták fel a nem kis tekintélyvesztéssel járó 69 APF Lettere vol. 89. föl. 170v. + föl. 215v-218. 70 App Lettere vol. 89. föl. 235. 71 APF Acta Sacrae Congregationis (a továbbiakban: ASC) vol. 71. föl. lv-2v. 72 APF ASC vol. 71. föl. 53r-v. 73 Nápolyi ezüst váltópénz, kb. 1.5 gramm ezüst. 1 carlinó cca. 7 baioccónak felelt meg. 74 A kapitány jelentéseit a püspök haláláig küldte a részletes elszámolásokkal, átlagosan havi 4.5 scudóra rúgtak a költségek. APF ASC vol. 71. föl. 209r-v. 76 APF SOCG vol. 557. föl. 27.; ASC vol. 77. föl. 3v-^v. 76 A család valóban tönkrement, egy részük Magyarországra menekült és magyarosított formában folytatták áldozatos tevékenységüket a hazáért. Tóth Misszionáriusok i. m. 62. 77 APF SOCG vol. 557. föl. 30-31. 78 Bánk J. Egyházi jog i. m. 214—217.
