Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
1024 KISVARGA GÁBOR várfogságot. Ugyanakkor feltehetőleg nem kívánták a ferenceseket „magukra” hagyni. A hiányzó láncszemet pedig a már említett Luca Natale testesítette meg. Luca Natale, a belgrádi püspök vikáriusa A belgrádi missziós püspökség működésének utolsó szakaszára nézve kulcsfontosságú Luca Natale személye, aki hosszú időn át Berniakovich vikáriusaként működött. Felismerte a problémákat, a püspök fogsága alatti nyolc évben pedig minden tőle telhetőt megtett, hogy jobbra fordítsa a nem túl rózsás helyzetet. Tudományokban jártas, példás életű, jó egyházi kapcsolatokkal rendelkező, hódoltsági „szakértőnek” mutatkozott, így Mattia Berniakovich halálát követően hosszas tárgyalások után végül rá esett a választás.79 1709. január 24-én belgrádi püspökké választották80 azzal a kiváltsággal, hogy akár egy püspök és két szerzetes jelenlétében is felszentelhetik.81 Ezenkívül a szokásos felhatalmazásokat kapta meg.82 0 azonban már nem tudta elfoglalni székét a török miatt,83 a történelem más szerepet szánt neki: ő képviselte azt a láncszemet, ami összekötötte a hódoltsági missziós hierarchiát a magyar hierarchiával. Tanulmányait a loretói Collegium Illyricumban végezte, ahol teológiát hallgatott. Tanulmányai végeztével maga Angelo Altieri (1671-1698) a Kongregáció későbbi prefektusa küldte a török területekre — Szerémségbe —, ahol Berniakovich „tette meg” pappá és vicevikáriussá. Ezt a szolgálatot hét évig teljesítette, azonban Berniakovich helyzete tarthatatlansága után őt tette meg saját vikáriusának. A pontos időpontra csak következtetni tudunk, valamikor az 1680-as évek középen történhetett meg. Feladatát Natale igen komolyan vette: 1687-ben fellépett Belgrádban a nagyvezírnél, ugyanis úgy ítélte meg, hogy mind a hívek, mind a szerzetesek körülményei elviselhetetlenek.84 Ezen körülmények miatt egyébként neki is Rómába kellett mennie, ahol felhatalmazásokat próbált kieszközölni annak érdekében, hogy felmentést adhasson azon keresztényeknek, akik a török seregben kénytelenek harcolni a császári seregek ellen.85 Más misszionáriusi beszámolók is arról számolnak be, hogy a háború teljesen ellehetetlenítette a mindennapi életet a térségben. Az „eretnekség” és az ortodoxia hatalmas méreteket öltött, óriási volt a paphiány és azon papok is alig tudtak megélni, akik a helyükön maradhattak.86 A helyzet súlyosságát Kollonich Lipót igyekezett ellensúlyozni — előbb kalocsai (1688-tól), később pedig esztergomi érsekként (1695-től). Missziókat tartott fenn és szerzeteseket látott el, valamint segítette az egyházat és magát Natalét is attól kezdve, hogy 79 APF ASC vol. 78. föl. 213-218.; ASC vol. 78. föl. 305-309. 80 Hierarchia Catholica Medii et Recentioris Aevi, Volume 5. 117. 81 „... di poter esser consecrato da un sol vescovo coll’assistenza di due dignitá o religiosi...” APF ASC vol. 78. fol. 673. 82 APF ASC vol. 78. fol. 692v. 83 APF SOCG vol. 608. fol. 250-256. 84 APF SOCG Vol. 502. fol. 60/r-v. In: Tóthi: Litt. Miss. IV. 2814-2815. 86 APF SOCG Vol. 502. fol. 112-114. In: Tóth L: Litt. Miss. IV. 2816. 86 Paolo Blascevich beszámolója: APF SC UT Vol. 2. fol. 348—349. In: Tóth I.: Litt. Miss IV. 2866.
