Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Kisvarga Gábor: Mattia Berniakovich és egyházkormányzata - A hódoltsági missziós püspökség a 17. század végén
A HÓDOLTSÁGI MISSZIÓS PÜSPÖKSÉG A 17. SZÁZAD VÉGÉN 1021 ról. De mi történt híveivel és a püspökséggel? Működött-e az egyházkormányzat? Miért nem váltotta le a Szentszék?55 Mivel a Berniakovich püspök nem adott semmi tájékoztatást, így a környező térségből igyekeztem találni valakit, aki vagy megerősítheti a totális pusztulás hírét, vagy cáfolhatja azt. Végül egy Albániában működő apostoli vikárius, Pietro Carigi néhány levelében — értelemszerűen csak elvétve — de kitért a térségre. Eszerint vannak katolikusok, igaz nem sokan, lelki gondozásukat is csak ritkán és azt is csak a környező térségből igyekeznek ellátni.56 Egy másik, szintén albán misszionárius megírja, hogy a keresztények hatalmas hátrányba kerültek, rendszeresek a törökkel való házasságok, s a környező püspökök igyekeznek besegíteni a lelkipásztori teendők ellátásába.57 A püspökség működésére más jel is utal: a boszniai püspök levelében tájékoztatta a Kongregációt, hogy Pozsega tulajdonképpen sosem tartozott a belgrádi püspök joghatósága alá annak ellenére, hogy általában ők a hódoltság apostoli vikáriusai is voltak!58 Ha a joghatósági vita és a határkérdés még mindig előkerült, akkor a hívek mellett a püspökségnek is meg kellett maradnia. A meglehetősen zavaros és töredékes képet tovább bonyolítja egy névtelen jelentés, melyet már idéztünk, s amely Mattia Berniakovich püspökségének a helyzetét mutatja be. A névtelen levélíró azzal zárja a levelet, hogy 1690-ben a püspöknek évi kétszáz scudót ítélt meg a Kongregáció a ferencesek kérésére, amit további három évre hosszabbítottak meg, hiszen anélkül sem ő, sem a szerzetesek nem szabadulhatnának ki a török hatalmas kapzsiságából.59 Mindezek alapján tisztán látható, hogy a töröknek mégsem sikerült elpusztítania a püspökséget. Én a fentebb összegzett adatokból arra következtetek — elfogadva azt a tényt, hogy a ferencesek nem a püspök nevében vették fel a pénzt —, hogy Berniakovichnak valamiféle püspöki minőségben mégiscsak működnie kellett, s nem pusztán bujkált. Hiszen ha a Kongregáció is elhiszi, hogy meghalt a püspök, akkor újat választanak a helyére,60 és nem lett volna szükség a török pénzsóvárságának kielégítésére. Ezzel a pénzzel válthatták meg a püspök elhamarkodott lépését — a család is, a püspök is, és több független forrás is megemlíti, hogy annyira komoly volt az ügy, hogy nem kis pénzébe és kapcsolati tőkéjébe került a Berniakovich famíliának a helyzet konszolidálása.61 65 Lévén missziós püspök, nem isteni jogon, hanem a pápa nevében működött, így alkalmatlanság vagy teljes akadályoztatás esetén könnyebben lett volna elmozdítható. 56 APF SOCG vol. 529. föl. 112.,113.,114. 57 APF SOCG vol. 523. föl. 268-273. 58 APF SOCG vol. 531. föl. 361. 59 APF SC vol. 3. föl. 531-536. 60 Alkalmas jelentkező' lett volna bőven, több albán misszionárius is „bejelentkezett” mindenféle vállalásokat téve a belgrádi székért cserébe, továbbá már ekkor is a színen volt Luca Natale, a későbbi belgrádi püspök. 61 Különösen igaz ez egy olyan közegben, ahol nagyon jelentős diplomáciai tevékenység folyt az Oszmán Birodalom területén élő hívekért és papságért. A század végéről származó követutasítás (is) nagyon kemény feltételek mellett a lehető legkedvezőbb jogállást igyekezett kiharcolni a Portánál mind a hívek, mind a papság részére az Oszmán Birodalom területén. APF SOCG vol. 532.
