Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Ujváry Gábor: "A külföld még mindég alig tud rólunk” Magyar-német tankönyvvita a második világháború idején
100 UJVÁRY GÁBOR rendelkezett, hogy a Birodalomban betiltott irodalom — amely magyar egyetemeken még mindig elérhető — „[...] a jövőben — lehetőséghez képest a német könyvtáraknál és egyetemi (főiskolai) intézeteknél életbeléptetett szabályzatoknak megfelelően - zárlat alá vétessék és csak különleges kutatómunkára legyen rendelkezésre bocsátható, egyébként azonban mint tan- és oktatóeszközök mellőztessék.” A magyar fél pedig azt sérelmezte, hogy Németországban „[...] oly irodalmat is rendelkezésre bocsátanak tanulmányi célokra, amelyeket Magyarország — illetőleg a magyar nép — lekicsinylését tartalmazzák. A két kormánybizottság megegyezik abban, hogy ezen a téren ugyanazon szabályozás érvényesül, mint amely az előző bekezdésben az emigránsirodalomra nézve megállapíttatott. ”31 A magyarságkép külföldi megjelenése iránti magyar érzékenységet Trianon traumáján kívül az is erősítette, hogy éppen ekkoriban zajlottak azok a viták, amelyek a Mi a magyar ? kérdésköre körül folytak. Ezt nem csak a Szekfű Gyula szerkesztette, méltán ismert kötet — benne Eckhardt Sándor kiváló tanulmányával (A magyarság külföldi arcképe) —, hanem a Magyar Csillagban Balogh József, Illyés Gyula, Keresztury Dezső tollából 1943-1944-ben megjelent esszék, illetve ezek visszhangja — így a nagyszerű történész, Szabó István összegzése — is bizonyította.32 Nem meglepő tehát, hogy a vegyesbizottság tankönyvrevíziót szorgalmazó határozata alapján a magyar fél viszonylag gyorsan cselekedett. A bécsi tudományegyetem magyar lektora, Ferenczy Géza és a fiatal budapesti egyetemi tanársegéd — 1942/43-ban müncheni magyar lektor, később irodalom- és művészettörténész, Debrecenben a világirodalmi tanszéket vezető docens — Koczogh Ákos 1940 októberében kaptak megbízást a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól, hogy a Magyarországról a Német Birodalomban „megjelenő tudományos, felvilágosító és tankönyveket” megvizsgálják, és tegyenek javaslatot arra, hogy a hazájukat „bárminő vonatkozásban kedvezőtlen színben feltüntető részek megfelelően helyesbíttessenek”. Szent-Iványi Béla, a berlini tudományegyetem magyar lektora javaslatára végül kettejük munkáját úgy osztották föl, hogy „[...] míg Koczogh Ákos Berlinben a tankönyveket nézi át, addig Ferenczy Géza Bécsben a tudományos és ismeretterjesztő műveket tanulmányozza, mégpedig a legújabb megjelenésű könyvektől kezdve visszamenőleg 1933-ig.”33 31 BArch, R 6659., illetve AA PA, R 1901/15 110. Az 1940. március 11-12-én Budapesten tartott vegyesbizottsági ülés jegyzőkönyve, 1940. március 12. 32 Mi a magyar? Szerk. Szekfű Gyula. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1939. Benne Eckhardt tanulmánya: 87-136. A Magyar Csillagban Balogh József A nemzeti önismeret eszközei című írása az 1943. november 15-i (616-620.), Illyés Gyula és Keresztury Dezső Hírünk a világban című esszéi az 1943. december 1-i számban jelentek meg (633-640.). Ezekre Balogh József A. nemzet híre és a nemzeti önismeret című írásával válaszolt (1944. február 1. 123-129.), Illyés pedig a Hírünk a világban Il.-vel reagált (1944. március 15. 313-319.). Az addigi vitákat — ismertetve a Magyar Nemzetben folytatottat is — összefoglalja: Szabó István: A magyarság híre külföldön. Hitel, 1944/1. 42-50. 33 HE, MSz, a Collegium Hungaricum iratai, Tankönyvrevízióval kapcsolatos iratok (1940- 1941), Paikert Géza Ferenczy Gézának, 1940. október 7. Ferenczy Géza Szent-Iványi Bélának, 1940. október 21. Szent-Iványi Béla Sztójay Döme berlini magyar követnek, 1941. február 4. A berlini magyar követség Pro memóriája, 1941. február 8. Ferenczy Géza Szent-Iványi Bélának, 1941. március 7.
