Századok – 2016
2016 / 4. szám - MŰHELY - Tevely Arató György: Turos Miklós (1591-1656) Különleges karrier a dunántúli végekről. Egy kiskomáromi főtiszt és családja társadalmi mobilitása
982 TEVELY ARATÓ GYÖRGY megállapodást. A micskei malomban rezideáló unokája, Kőmíves — aliter Turóczi — Györgyné Túrós Erzsébet ellen Túrós Zsuzsa unokaöccsének, Guary Miklósnak özvegye, Simaházy Ferencné Lándor Erzsébet indított eljárást a sümegi házban lévő ingóságok eltulajdonításáért." A teljesség kedvéért itt kell megemlíteni a család további Zala megyei részjószágait: a följebb megírt Wesselényi-féle nádori donáció részeként jutott hozzá Túrós Miklós Németfalu egy részéhez is, ezen kívül pedig Garaboncon is volt egy kisebb résztelke vagy haszonvétele.99 100 Királyi zsold és szervitori szolgálat Kiskomárom 1566-ban kamarai kezelésbe került, királyi végházként katonái őfelsége zsoldosai voltak.101 Fölöttesük a Kanizsa ellen vetett végházak végvidéki főkapitánya, más néven generálisa — Túrós korszakában Bánffy Kristóf, Zrínyi György, Nádasdy Pál (utóbbiak 1633-ig) és meghatározóan Batthyány Adám (1633-1659) — volt.102 A tisztek a generálistól, vicekapitányi rang fölött a generális előterjesztésére, a király nevében a Haditanácstól kapták kinevezésüket és fizetésüket, fölöttesük pedig végső soron a Haditanács volt. Túrós fönnmaradt iratanyagának legjelentősebb része ebben a viszonyrendszerben helyezhető el, a Batthyány-levéltárban megőrzött missilis-alakú jelentései tiszti kötelességeit tükrözik. Túrós azonban több lábon álló karriert épített föl, s ezzel megalapozta családja fölemelkedését. Batthyányhoz és főkapitányaihoz írt leveleiben az erős végvári-katonai öntudat mellett más jellegű identitás nyomait is fölfedezhetjük.103 Természetesen nemessége megszerzése után is elsősorban végvári tiszt maradt, ez azonban egyúttal megnyitotta előtte a szervitori struktúrába való beépülés útját is. Túrós Miklós szervitori szol99 PFL Guary lt. Időrendi iratok Nr. 250. és 289. (1694-ból és 1698-ból.) 100 Sörös P.: A Turos-familia i. m. 28., ill. MNL OL P 1314 Nr. 50289. Túrós Miklós Batthyány Adámnak. Kiskomár, 1648. július 28. 101 Szvitek R.: Kiskomárom i. m. 26-27. A zsoldos kifejezés értelmére, használhatóságára a következő fönntartásokkal: Uo. 99. Itt most elsősorban a királyi pénzen, központilag fizetett, ún. iratos katonákról és a hajdúkról van szó, nem pedig a várban lakó s a vár igazgatásában résztvevő, de a Haditanácsnak ilyen fokon alá nem rendelt helyi nemesrendű katonákról, az ún. „uraim”-ról. Erre Varga J.: Szervitorok i. m. idézett részein kívül 1. Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védelmi rendszerben (1541-1690). In: Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1986) Veszprém 1987. 269-270., 278-279. 102 Pálffy Géza: Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. (Minta egy készülő főkapitányi archontológiai és „életrajzi lexikonból”.) Történelmi Szemle 1997. 257—288., a fölsoroltak hivatalviselésére Uo. 280. A rendszerről legúj abban Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp. 2010. 144-175. 103 1650. január 29-én arról panaszkodik Batthyánynak, hogy „Zrínyi gróf uram” hétszáz tallérral megkárosította. „... nemes szabadságomat űnagysága nem gondolja, hanem mint egy polgárt, mindenütt úgy fog és úgy tart...”, majd így folytatja: „... hiszen vagyon vármegyénk és törvényünk, ott keresse űnagysága, ha adós volnék, fizetnék.” Túrós Miklós Batthyány Adámnak. Kiskomárom, 1650. január 29. MNL OL P 1314 Nr. 50294. A vármegye törvényszéke előtt is valóban megfordult ügyei védelmében, 1. generálisához 1654. október 12-én és november 11-én címzett levelét: MNL OL P 1314 Nr. 50372., Nr. 50374.
