Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 9 Utal az R. Kiss-Szekfű vitára is, itt R. Kisst túlságosan személyeskedőnek tartja, ugyanakkor szerinte a debreceni történész állításait okmányszerűen igazolja s kérdéses Szekfű nyugati és keleti magyar szembeállítása is. További feladatként jelöli meg pl. annak vizsgálatát, mit tett Bethlen az Erdélyben élő nemzetiségek kölcsönös megértése érdekében.40 Kós Károly az Erdélyi Helikonban publikált recenziójában szintén elismerően szól Szekfű írói kvalitásairól. Bírálja ugyanakkor nyugati magyar és Habsburg-párti beállítottságát, bár szerinte Szekfűnek a saját szempontjából akár igaza is lehet s nem vonja kétségbe „teljes, sőt jóhiszemű őszinteségét”.41 Tekintsük át végül röviden a Szekfűt alapvetően támogatók/alkalmanként védők megnyilatkozásait is. Itt — amint erről korábban esett szó — a névsor Móricz Zsigmondtól és Hajnal Istvántól Török Pálig, Meszlényi Antalig és Ifjabb Révész Imréig terjed42 43. Közülük a leginkább meglepő talán Móricz Zsigmondi, aki annak idején a Három nemzedéket (s pl. Szekfű Ady értelmezését) teljesen elutasította44. Esetében tehát egyenesen egyfajta pálfordulásról beszélhetünk, ráadásul ő ebben az időszakban írja nevezetes Erdély trilógiáját, amelynek kulcsszereplője Bethlen45. A Nyugatban megjelent recenziójában Móricz Szekfűt egyáltalán nem tartja képrombolónak, szerinte az általa ábrázolt Bethlen a magyar, a nemzeti értékek reprezentánsa, akinek hármas célja: Erdély gazdasági és kulturális felemelkedése, a Nyugat és Kelet közötti egyensúly megteremtése, valamint a hódító külpolitika. Szintén némileg meglepőnek tekinthető az egyébként szintén katolikus (de inkább a Szekfűvel vitatkozó ún. Századok köréhez tartozó) Hajnal István véleménye,46 akinek cikke a jobboldali, keresztény konzervatív Napkelet hasábjain látott napvilágot (ezt viszont a közeli Szekfű barát Horváth János szerkesztette47). Hajnal minden lényeges kérdésében egyetért Szekfűvel: szerinte valóban az államérdek Bethlen tetteinek igazi mozgatórugója (tehát nem ideális megfontolások); a Horváth Mihályig visszanyúló liberális- „szabadságigézetes” felfogással szemben Szekfű jogosan emeli ki Bethlen mögött az egyéniség, a tetterő és a hatalomszerzés vágyának motívumát; őszintének tartja Bethlen törökhöz való közeledését, s szerinte is anakronisztikus a vallásszabadság hőseként tisztelni az erdélyi fejedelmet. Egyetlen kifogása: Szekfű nem ábrázolja a Bethlenben valószínűleg lejátszódó 40 Nagy Géza fontos egyháztörténeti összefoglalása nemrégiben jelent meg az Attraktor Kiadónál. Vö. Nagy Géza: A református egyház története 1608-1715 Attraktor Kiadó, Máriabesenyő-Gödöllő, 2008. 41 Kós Károly egyéb munkája Erdélyről, vö. Kós Károly: Erdély. Kolozsvár, 1929. Amint korábban említettem a szürke zónához tartozik még pl. Krenner Miklós is. Ismertetéséről vö. Gyurgyák, 2007. 608. Itt ő inkább Gyurgyák értelmezésében „a könyv által gerjesztett vitáról”, valamint „a történészi mesterségről” értekezik. 42 Vö. Dr. Meszlényi Antal: Bethlen Gábor. Katholikus Szemle, 1929. 409-422. 43 Vö. Nyugat, 1929. 2. köt. 381-384. Kötetben In. Erkölcsi sarkantyú. Tanulmányok. 2. köt. Budapest, 1982. 72-75. 44 Vö. Dénes I. Z.: A realitás illúziója, i. m. 45 Legújabb kiadására vö. Móricz Zsigmondi: Erdély I—III. Budapest, 2002. 46 Vö. Napkelet, 1929. 4. sz. 299-301. 47 Vö. ehhez Erős Vilmos: Sebestyén Gyula bírósági pere Szekfű Gyulával. Néprajzi Látóhatár, 2011/3. 83-103.
