Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
10 ERŐS VILMOS belső lelki vívódást és konfliktust (ami pl. ideák és a valóság tragikus összeütközéséből eredhetett.)48 Nemigen tekinthető meglepőnek a régi barát, a protestáns Török Pál értékelése, akinek ismertetése a Budapesti Szemlében jelent meg.49 Török Pál majdhogynem Szekfű belső baráti köréhez tartozott, már „A száműzött Rákóczi” idején is mellette állt, életük végéig levelező viszonyban álltak egymással, a Magyar Történetről is elismerően nyilatkozott50 51. Szóban forgó írásában együtt ismerteti Angyal Dávid, R. Kiss István, Makkai Sándor, és Szekfű műveit61, persze Szekfűt a legnagyobb terjedelemben. Megítélése szerint Szekfű a sajátos abszolutizmust megteremtő Bethlent ábrázolja, aki ezzel európai kortársaival egyenrangú, sőt azokat felülmúló teljesítményt hajtott végre. Megvédi Szekfűt az erdélyi gondolat/a transzszilvanizmus és a vallási szabadság kérdésében, a vallási türelem ügyében pedig azt állítja (Bíró Vencelre hivatkozva52), hogy bár Bethlen nem volt a vallási türelem híve, a korviszonyokhoz képest egyházpolitikája mégis ideálisnak tekinthető. Török Pál utal Szekfűnek az R. Kiss Istvánnal való vitájára is, amelyben teljesen Szekfűnek ad igazat. Például Szekfű iratokkal tudja bizonyítani, hogy Bethlen „megválasztása” török kényszerből jött létre, s nem degradáló annak felidézése sem, hogy II. Jakab (akit Szekfű csekély tehetségű uralkodóként jellemzett) válaszra sem méltatta. írásának végén utal a ,jury” kérdésre is, itt R. Kiss István harsány hangnemét a két történész tudományos jelentőségével fordítottan arányban állónak minősíti53. Külön pontként szeretném kiemelni végül Szekfű támogatói sorában az R. Kiss Istvánhoz hasonlóan szintén debreceni történész és református püspök Ifjabb Révész Imre véleményét, akinek az idevágó nézetei, illetőleg ezzel az egész kérdéskörrel kapcsolatos problematika szinte tökéletesen ismeretlen a vonatkozó irodalomban54. A Szekfű-Révész viszonyhoz meg kell jegyezni, hogy Révész már „A száműzött Rákóczi” idején is támogatja Szekfűt55. Együttműkö48 Szekfű-Hajnal viszonyra számos adattal, levelezésükre is hivatkozva vő. Erős V.: A Szekfu- Mályusz vita. i. m. 49 Török Pál: Újabb könyvek Bethlen Gáborról. Budapesti Szemle, 1930. 218. köt. 634. sz. 465-478. Kétségtelen persze, hogy Török Pál nem tartozott az időszak történészeinek élvonalába. 50 Ua. 51 Vö. az említetteken kívül Makkai Sándor: Egyedül. Bethlen Gábor lelki arca.(1929). In. Uő: Egyedül. (Tanulmányok), Kolozsvár, 1934. 1-75. 52 Vö. Bíró Vencel, Erdélyi Irodalmi Szemle, 1929. Török P: Újabb könyvek Bethlen Gáborról, i. m. 471. 53 Vö. Török P: Újabb könyvek, i. m. 54 Gyimesi Pálma: Szekfű Gyula és Ifjabb Révész Imre kapcsolata. In. „A historiográfia műhelyében". Történeti Tanulmányok, XIX. (A 2010-es historiográfiai konferencia előadásai. Debrecen. 2010. november 25.) [Szerkesztette Erős Vilmos és Velkey Ferenc.] Debrecen, 2011(2012). 77-94. Ifjabb Révész Imréhez vö. Bucsay Mihály: Révész Imre (1889-1967). Theologiai Szemle X, 1967/ 3-4. sz., 83-86., Dr. Barcza József: Révész Imre az egyháztörténész. Református Egyház, 1989/9. sz., 210-213., Dr. Kathona Géza: Emlékezés Révész Imrére, az egyháztörténetíróra. Református Egyház, 1967/ 7-8. sz., 165-166., Kocsis Elemér: Révész Imre, az egyházkormányzó. Confessio 13, 1989/ 3. sz., 11-17., Czeglédy Sándor: Révész Imre, az igehirdető. Confessio 13, 1989/ 3. sz., 17-25., Barcza József: Révész Imre az egyháztörténész. Confessio 13, 1989/ 3. sz., 25-31., Barcza József: Révész Imre életműve. Theologiai Szemle XXXII, 1989/ 4. sz., 193-197., Juhász Géza: Révész Imre pályája. Alföld XVIII, 1967/ 5. sz., 99-100., Balogh István: Dr. Révész Imre (1889-1967). Alföld XVIII, 1967/ 4. sz. 93-94., Szabó István: Révész Imre (1889-1967). Magyar Tudomány, 1967/ LXXIV köt. 1. sz., 784-786.
