Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy János: A vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei az 1751. évi országgyűlés példáján
944 NAGY JANOS hangsúlyozza — az 1741. évi gyakorlat szerint küldték ki az alispánt és a jegyzőt.15 Sopron vármegyében a bécsi udvar követeként Nápolyban tartózkodó Esterházy Pál Antal herceg-főispán a közgyűléshez intézett levelében megnevezett négy jelöltje közül választották ki az alkalmas személyt a vármegye rendjei.16 Zala vármegye esetén Althann János Mihály gróf főispán 1751. január 15-én Bécsben kelt levelében javasolta a vármegyének szalapatakai Nagy Mihály alispán és Hertelendy Gábor jegyző országgyűlési követté választását, amelyet a megyegyűlés aztán egyhangúan el is fogadott.17 Zemplén megyében a főispáni adminisztrátor, Klobusiczky Antal gróf a rendek elé terjesztette azt a három jelöltet, akik közül a „második követ”-et megválasztották a rendek az alispán mellé, akit — úgy tűnik — hivatalból küldtek ki.18 Ugyanekkor Heves vármegyében a püspök-főispán, Barkóczy Ferenc gróf lemondott a követjelölési jogáról a közgyűlés javára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főispán ne tudta volna befolyásolni az országgyűlési követek személyének kiválasztását vagy a követek országgyűlési munkájának menetét, mivel a követnek választott jegyzőt nem sokkal korábban nem a közgyűlés választotta meg, hanem a főispán nevezte ki.19 A harmadik eset, amikor a követeket a főispán nevezte ki és a közgyűlés erősítette meg. Csongrád megyében Haller István, a vármegye legnagyobb magánbirtokos-családjának, a Károlyi grófoknak a rokona volt a főispán.20 0 levelében elrendelte a közgyűlés számára, hogy Labády Adám alispánt és Marsovszky György jegyzőt válassza meg, amit az készségesen meg is tett.21 Zsilinszky Mihály megyetörténeti munkájából egyébként kiderül, hogy nemcsak ezen a diétán, hanem már a század eleje óta Csongrádban a főispáni kinevezéssel történő követállítás gyakorlata dívott.22 Ennek oka a feltehetően a megye és a tágabb régi sajátos gazdasági-társadalmi viszonyaiban gyökeredzett: vagyis a nagybirtok erős túlsúlyában. A dél-tiszántúli régió vármegyéinek nagybirtok dominálta birtokstruktúrája és nem őshonos, de az itteni uradal-15 MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Mosonmagyaróvári Fióklevéltára (a továbbiakban MNL GYMSML ML) IVA. 502. a. Moson vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek (protocolla congregationum) 20. kötet. 16 MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára (a továbbiakban MNL GYMSML SL) IVl.a. Sopron vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. Nemeskér, 1751. február 25. 5. 17 MNL Zala Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL ZML) IVl.a. Zala vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési és részgyűlés jegyzőkönyvek 13. kötet. (1751-1752). 5-7. Egerszeg, 1751. február 4. és ugyanott IV1. b. Közgyűlési iratok (1751. év). Bécs, 1751. január 15. Althann János Mihály gróf-főispán levele a vármegye Zala vármegye rendjeihez. 18 MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár (a továbbiakban MNL BAZML SL) IV 2001. a. Zemplén vármegye nemesi közgyűlésének, bizottmányának és Haynauféle közigazgatásának iratai. Közgyűlési és törvényszéki jegyzőkönyvek. 42. kötet. 139. Varannó, 1751. február 11. 19 Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. IV kötet. Egervára visszavételétől 1687-től 1867-ig. Eger, Heves vármegye közönsége, 1893. 230-243. 20 Haller István gróf (1715-1756): Haller Gábor és Károlyi Klára fia, Károlyi Sándor unokája: Ebié GA Nagy-Károlyi gróf Károlyi család i. m. VI. tábla. 21 MNL Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára (a továbbiakban MNL CSML SZL) IV A.l. a. Csongrád vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Köz- és kisgyűlési jegyzőkönyvek. 6. kötet, 347-348. Haller István levele bemásolva (Eradony, 1751. január 27.) és elintézése (354.) 22 Zsilinszky Mihály: Csongrádmegye története II. kötet. Bp. 1898. 69.
