Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
HIVATAL VÁLLALÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDEJÉN 1157 nyába.93 Mindennek fényében persze nem meglepő, ha Szerdahelyi maga nemigen bírta engedelmességre a megyében kiszemelt hivatalnokait, s megrendszabályozásukhoz Pálffy helytartó aktív közbelépésére volt szükség. De a nyugdíjmegvonást még extrémebb esetekben is kilátásba helyezte Pálffy helytartó: 1862 márciusában az a hír jutott el hozzá, hogy Szatmár megyében Mándy Bertalan rendelkezési állományú szolgabíró azért nem fogadta el a megyei alispáni hivatalt, mert ettől atyja, a nyugalmazott megyetörvényszéki ülnök „atyai tekintélyének s erkölcsi befolyásának egész súlyá”-val visszatartotta, s ha ez igaz, nem méltó a további nyugdíjra. Mivel azonban Szerdahelyi cáfolta a hírt, további lépésre nem került sor.94 A hivatalnokállítás nagyobb számban alkalmazott módja az áthelyezés volt, elsősorban magasabb beosztású bírósági hivatalnokoké - az érintett és hivatali főnökei megkérdezése nélkül. Melczer István személynök és Apponyi György gróf országbíró egyenesen úgy látták, a Kúria tudatos támadásnak van kitéve, „a bírói elmozdíthatlanság kérdésbe tétele” is kockán forog. Amikor 1861 végén Forgách egyszerűen elrendelte, hogy Novák Antal királyi táblai ülnök fizetésének folyósítását szüntessék meg Pesten, mivel Zala megye főispáni helytartójává nevezte ki az uralkodó, mind Melczer, mind Apponyi tiltakozott az önkényes eljárás ellen. Forgáchhoz intézett levelében Apponyi Melczer leköszönésével is fenyegetőzött, kifejtve, a királyi tábla személyi állományának állandónak kell lennie, ehelyett az „számos változtatást szenved”, s „több tagja, mint ez az utóbbi időben valószínűleg rendkívüli kéntelenségből történt, más rendeltetést nyer anélkül, hogy közvetlen elnökük e tekintetben előzőleg meghallgatva vagy legalább jó eleve értesítve lett volna. De állása [a személynöké] tarthatlanná válnék, és az igazságszolgáltatás önállósága és függetlensége kockáztatnék, ha bármi tekintetből jövőre is egyes bírák irányában oly lépések történnének, aminők, mint értesültem, Novák Ferencnek főispáni helyettessé lett kineveztetését megelőzték.” Melczer maga Apponyihoz intézett „Kegyes Elnököm!” megszólítású magánlevelében persze még keményebben nyilatkozott: „Teljes meggyőződésem, miszerint szenvedéllyel vagy szeszéllyel kormányozni nem szabad. Minden kő, mely a jogvédelemre emelt százados épületből könnyelműen kimozdíttatik, mivel némely emberkék pillanatnyi kilátását akadályozza, csak a romokat szaporítja, és a destructív elemek munkáját könnyíti.”95 Létezett egyfajta konkurencia a hivatalban maradók, illetve a rendelkezési állományból visszatértek között. Az utóbbiak úgy ítélték meg, hogy a megbízhatatlan előbbiek továbbalkalmazása az ő hivatali alkalmazásuk esélyeit rontják. Kari Mecséry báró rendőrminiszter 1861. december végén arról számolt be, hogy megbízható értesülések szerint az országban elterjedt az a hír, hogy a megyei kormányzók olyan utasítást kaptak, hogy az „autonóm”, azaz az alkotmá-93 Pálffy jelentése Forgáchhoz, Buda, 1862. jún. 11. MNL OL D 185 1862:446.; Szerdahelyi jelentése Forgáchhoz, Nagykároly, 1862. szept. 12. Uo. 1862:737. 94 Pálffy levélfogalmazványa Szatmár megye főispánjához, Buda, 1862. márc. 22. MNL OL D 191 6965.III. 1862. 95 Apponyi levele Forgáchhoz, Bécs, 1862. jan. 10. MNL OL D 185 1862:26.; Melczer levele Apponyihoz, Pest, 1861. dec. 26. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Levelestár
