Századok – 2015
2015 / 5. szám - Deák Ágnes: A "Bach-Zichi huszár"-ok. Hivatalvállalás a Schmerling-provizórium idején
1158 DEÁK ÁGNES nyos hivatalnokokat, még ha azok a megelőző őszi hónapokban társaikkal együtt lemondtak is, de azután mégis csak vállalnának hivatalt, kötelesek alkalmazni, ami a rendelkezés alatti tisztviselők háttérbe szorulásával jár.96 Ilyen utasítás természetesen nem érkezett a megyei kormányzókhoz, annál is inkább, mivel Pálffy helytartó láthatóan a rendelkezés alatti hivatalnokok szakmai tapasztalatában és elkötelezettségében bízott, s kifejezetten rosszaiba, ha egy megyei kormányzó szerinte nem elég alaposan tisztította meg a megyei tiszti állományt. Hogy a megyei vezetők maguk hogyan jártak el, ebben lényeges különbségek is lehettek, Piukovics Ágoston Bács-Bodrog megye királyi biztosa például alapelvként leszögezte, hogy mindazokat alkalmazza, akiket legutóbb az 1848. választási törvény alapján megválasztottak, s hajlandók tovább szolgálni, s „politicai higgadtsággal s hivatali képességgel” rendelkeznek, s csak a fennmaradó helyeket tölti be másokkal.97 Más megyekormányzók viszont a helytartóhoz hasonlóan eleve gyanakodva méregették az alkotmányos időszak hivatalnokait. Politikai megbízhatóság és feltétlen engedelmesség mint fő szempont A hivatalnokok kiválasztásának fő szempontja a hivatalos irányelvek szerint vitathatatlanul a politikai megbízhatóság és a feltétlen engedelmesség volt, melyek mögött az alkalmasság és képzettség egyértelműen a másodvonalba szorult. A politikai célkitűzések érezhető különbsége a kancellár és a helytartó között azonban megnehezítette egységes politikai szempontok érvényesítését. Jól mutatják ezt a Szabó Antal Temes megyei főispáni helytartóval kapcsolatos bonyodalmak. Szabó rendelkezés alatti főtörvényszéki tanácsosként került újra hivatali tisztségbe. A megyei tisztikar felesketésekor 1861 decemberében azonban olyan beszédet tartott, melyben, ahogy Forgách értékelte, „úgy vélte, jobban szolgálja a kormány érdekét, ha a legutóbbi év eseményeit alkotmányos nézőpontból világítja meg, mintha a kormány által megtett intézkedéseket méltatja”. Azt állította, az októberi diplomát az uralkodó sem tekinti alaptörvénynek, a magyar országgyűlés elé szánt vitaanyag az, s egyetlen szót sem ejtett a februári pátensről, ezzel szemben bírálta az 1850-es évek kormányzati rendszerét, s a nyolcszáz éves „ősi alkotmány” visszaállítását minősítette célkitűzésnek. Elismerte, hogy alkotmányjogilag aggályos a hivatalviselés, de azt a „provizórikus, rendezetlen állapotban” átmenetileg megengedhetőnek hirdette. Pálffy helytartó felháborodott, Szabó pedig azzal védekezett, hogy Forgách előtti bécsi tisztelgése alkalmával kifejtette a „magyar ókonzervatívok” programjához közeli álláspontját, s azt helyeselni vélte Forgách által, ezért is tartotta helyesnek azt nyilvánosság előtt is kifejteni. Pálffyhoz küldött igazoló iratában is kitartott amellett, hogy az országgyűlés feliratai képviselik a törvényes álláspontot, s a hibát csak abban látta, hogy nemcsak a törvényszerűt, de a célszerűt is figyelembe kell vennie egy újabb, simulékonyabb országgyűlésnek. Sőt szüksé-96 Mecséry átirata Forgáchhoz, Bécs, 1861. dec. 26. MNL OL D 185 1861:1171. 97 Piukovics Ágoston jelentése Pálffyhoz, Szabadka, 1862. jan. 14. MNL OL D 191 1236.III.1862.
