Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy János: A vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei az 1751. évi országgyűlés példáján
942 NAGY JANOS szakirodalmi vélemények források alapján történő árnyalása. A 18. századi vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei kapcsán a következő témákra igyekszem kitérni: a követek kiküldésére, az instrukció (esetlegesen a pótutasítás) kiadására, a jelentések jellegére, illetve az esetleges követutasítás-összeállító bizottságok összetételére valamint a követi napidíjakkal kapcsolatos vitákra. Nem foglalkozhatok itt a követutasítások és sérelmi listák tartalmi elemzésével, a követek személyével sem. Mária Terézia az országgyűlést 1751. április 18-ára hívta össze Pozsonyba. Az 1635. évi 79. törvénycikk szabta meg, hogy a diéta kezdete előtt hat héttel ki kell küldeni a királyi meghívókat. A gyakorlatban a meghívók kihirdetése a vármegyegyűléseken a követek kiküldésével együtt, a legtöbb esetben a törvényt betartva január-február során zajlott le. A királyi meghívólevél 1751-ben, mint már általában a 18. században, két követ kiküldését írta elő. A követek személyéről az 1625. évi 62. törvény rendelkezett úgy, hogy köztudomású birtokos nemest kell a vármegyének a diétára küldenie.4 Ez többnyire érvényesült is, azonban néhány esetben találunk kivételeket alacsonyabb státuszú, nem a jómódú középbirtokosok közé tartozó (armalista, taxalista származású, illetve kisbirtokos) nemesek alkalmazására. Lássunk erre a csoportra néhány kiragadott példát! Valószínűleg jogi szaktudása miatt választotta meg Ung vármegye az Ugocsa vármegyei péterfalvai armalista család sarját, Huszty István jogtudóst követévé 1751-ben.5 Az állítás valóságtartalma ugyan erősen megkérdőjelezhető, de Ugocsa vármegye követeiről — utalva alacsony társadalmi státuszukra — azt terjesztették megyebeli ellenlábasaik, hogy a megyében nem is rendelkeznek saját földbirtokkal, csak a főispántól kapott zálogbirtokokkal. Sőt egyikük, Hagara Pál esetében egyenesen jobbágyi-paraszti származására is utaltak a denunciálók.6 Baranya megyében a helyi nemesi társadalom jellegzetességéből és a tisztviselő-hiányból adódhatott, hogy Hersching Jánost, egy eredetileg uradalmi szolgálatban álló armalista nemest választották 1750-ben alispánná és küldték ki 1751-ben az országgyűlésre követnek.7 Zala megye alispánja és követe, szalapatakai Nagy Mihály zalalövői taxalista nemesi családból származott, de ekkorra birtokossá válva, „kisebb vagyonú tisztségviselő’’-ként az esküdtségtől kezdve vé-4 Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai. In: Uő.: Válogatott jogtörténeti tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a jegyzeteket és az utószót írta: Mezey Barna. Bp. 2004. 231-251. és Eckhart F: Magyar alkotmány és jogtörténet i. m. 257. 5 Huszty Istvánra: Szabó István: Ugocsa megye. 2. átdolg. kiadás. Bp. - Beregszász, 1994. 81., 215-216. és Szirmay Antal: Notitia politica, historica, topographica inclyti Comitatus Ugochiensis. Pest 1805. 123-125. 6 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) P 1968 Perényi család levéltára, 1. tétel. Ugocsa megyére vonatkozó iratok (1676-1825) 188-196. f. Fancsika, 1751. június 29. Ugocsa vármegye által felvett tanúvallatási jegyzőkönyv. 7 Hersching János Arnold az uradalom-igazgatásból érkezett a vármegyei apparátusba, majd 1722-től esküdtként, majd 1734-től adószedőként működött, végül 1750-től haláláig, 1760-ig a vármegye ahspáni tisztét töltötte be. Az 1754-55. évi nemesi összeírás Pécsen lakó armahstaként tüntette föl. Életrajzi adatai: Odor Imre: A „megyei elit” a 18. századi Baranyában. In: Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk.: A. Varga László. Debrecen 1995. (Rendi társadalom-polgári társadalom Supplementum) 253-263., különösen 256.; Odor Imre: Nemesi társadalom a török hódoltság utáni Baranyában. In: Baranyai történetírás 1990/91. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 1992. 61-92., különösen 86.
