Századok – 2015

2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy János: A vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei az 1751. évi országgyűlés példáján

A VÁRMEGYEI KÖVETKÜLDÉSI GYAKORLAT JELLEGZETESSÉGEI...943 gigjárta a vármegyei hivatali ranglétrát, míg első alispán nem lett.8 Szuhányi Márton, Károlyi Sándor titkára, fiának, Ferencnek a nevelője, később Szatmár vármegye jegyzője, alispánja, majd 1751-ben diétái követe volt, amellyel egy időben helytartótanácsosként is működött. 1718-ban nyert nemesi címet, felte­hetően a Károlyi család pártfogásából és ajánlására.9 Pályája későbbi szakaszán is Károlyi Ferenc egyik fő bizalmasa maradt.10 Kivételes társadalmi emelkedé­sét jelzi, hogy Károlyi Sándor tábornagy unokahúgát, Perényi Éva bárónőt ve­hette feleségül.11 Összességében elmondható, hogy — mint a 18. századi Angliá­ban — a vagyontól és birtoknagyságtól függetlenül a politikai nemzet tagjai vi­selték a vármegyei követi megbízásokat, akik a vármegyei színtéren már eleve jelentős pozícióval vagy presztízzsel, továbbá a közéleti szerepléshez megfelelő képességekkel és érdemekkel rendelkeztek.12 Az alsótáblán a követküldés alap­elve a 18. században már a képviseleti elv volt, de ennek gyakorlata megyén­ként eltért. A követek kiküldése az általam vizsgált megyékben háromfélekép­pen történhetett: A legtöbbször előforduló követküldési mód a közgyűlés jelölésével, com­muni omnium uoto-val vagy acclamatio-^al, vagyis közfelkiáltással való válasz­tás volt. A szakirodalom által leírt és a források által is igazolt, általánosan el­terjedt gyakorlat ez volt.13 A második típus, amikor főispáni jelöléssel és a követek közgyűlés általi megválasztásával történt a követek személyének kijelölése. Több megyében fi­gyeltem föl erre a gyakorlatra. Néhány megyében a főispán hatalma — függet­lenül attól, hogy a főispán a megyétől huzamosan távolabb is élt — továbbra is erősen érvényesült a követek kiküldésénél. Biharban a váradi püspök-főispán, Forgách Pál hat jelöltje közül választották a követeket.14 Moson vármegye rendjei a főispán, Esterházy Ferenc gróf kívánságára — ahogy a jegyzőkönyv 8 Szalapatakai Nagy Mihály pályáját esküdtként kezdte 1724-ben, majd alszolgabíróként és 1738-tól adószedőként működött, 1747-ben másodalispánná, majd egy év múlva első alispánná választot­ták, amely hivatalát 1756-ig viselte. Életére: Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása 1541-1750. In: Zala megye archontológiája 1138-2000. Szerk.: Molnár András. Zalaegerszeg 2000. 39., 454. és Degré Alajos: Zala megye vezetőségének kiválasztása a feudalizmus végén. In: Jogtörténeti Tanulmányok. Szerk.: Degré Alajos. V Bp. 1983. 47-57., különösen 48. Noha családja taxalista eredetű volt, de a korszakra már Zalalövőn és környékén számos birtokot szereztek: Dominkovits Péten Zalalövő története 1690-1790. In: Zalalövő története az ókortól napjainkig. Szerk.: Molnár András. 157-238. 9 MNL OL A 57 Magyar Kancellária Levéltára, Libri Regii. 32. kötet. 48. Bécs, 1718. március 20. és Marczali Henrik: Magyarország története a szatmári békétől a bécsi congressusig 1711-1815. Bp. 1898. (reprint) 106. Utóbbi tisztségeire: Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nem­zedékrendi táblákkal. Tizedik kötet. 1863. 884. és Ember Győző: A M. Kir. Helytartótanács ügyinté­zésének története 1724-1848. Bp. 1940. 202. 10 Éble Gábor: Károlyi Ferenc gróf és kora 1705-1758. Bp. 1893. 72-73., 104., 107-108., 514. 11 Éble Gábor: A Nagy-Károlyi gróf Károlyi család leszármazása a leánykori ivadékok feltünte­tésével. Bp., 1913. (V leszármazási tábla). 12 A politikai nemzet (political nation) kifejezést és párhuzamát Sir Lewis Namier a 18. századi brit parlamenti képviselőiről írott klasszikus elemzéséből kölcsönöztem: Sir Lewis Namier: The structure of politics. At the accession of George III. Second edition. London 1961. 7. 13 Degré Alajos: Szavazási rend a megyegyűléseken i. m. 180-181. és Eckhart F: Magyar alkot­mány és jogtörténet i. m. 270. 14 MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltára (a továbbiakban MNL HBML) IVa.l. Bihar vármegye ne­mesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 13. kötet. 556-558. Váradolaszi, 1751. január 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom