Századok – 2015
2015 / 4. szám - MŰHELY - Gyöngyössy Márton: Szapolyai János pénzverése (1527-1540)
szebeni aranyforinton pedig már Szapolyai János és felesége, Izabella királyné egyesített címere látható. A tipológiai változás mögött Fráter Györgyöt sejthetjük, aki mindezzel a Szapolyai János királyi méltóságát és helyzetét kívánta erősíteni, hiszen ezáltal a két magyar király aranypénzverésében már egyértelműen felismerhető különbség jelent meg.1' A magyar pénztörténeti kutatás mindmáig axiómaként fogadja el, hogy a magyar aranyforint pénzlába a középkor folyamán — de legalábbis Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) uralma óta — nem változott, bár az aranyforintok pénzlábára csak 16. századi adatokból következtethetünk: a legkorábbi adat az „Ars cementi”-ből származik, ezzel egybecsengenek a Bornemissza-Werner jelentés (1552) pótjelentésének adatai is. A finomság pontos meghatározása a körmöci kamara 1564/1565-ös számadásából ismeretes. Összegezve: forrásaink szerint egy budai márka (245,53779 gramm) 23 karát 9 grén (989,6%c) finomságú aranyöntvényből 69 darab aranyforintot vertek. Adataink alapján az aranyforintok átlagsúlya (törvényes középsúlya) 3,5585 gramm, finomsúlya (színaranytartalma) 3,5215 gramm volt. A magyar aranyforint minőségének állandóságát az is jól mutatja, hogy az arany aranyforintban megállapított beváltási árfolyama Magyarországon 1481-1552 között változatlan maradt.17 18 964 GYÖNGYÖSSY MÁRTON 17 Szapolyai aranyforintjai: Artur Pohl: Ungarische Goldgulden des Mittelalters (1325-1540). Graz 1974. N 1-15., illetve Lengyel András: Aranykönyv. 1325-1540. (Középkori magyar pénzverés) Bp. 2013. 300-317. Nr. 145-158. János király Madonnás aranyainak elölapi köriratában, a címerpajzsban farkas vagy egyszarvú szerepel. Az időszak végén vert kolozsvári aranyforintokon látható Szapolyai-címer: négyeit címerpajzs szívpajzzsal. Az első és a negyedik mezőben a vágások, a második és a harmadik mezőben a kettős kereszt látható. A szintén négyeit szívpajzsban farkas és egyszarvú tűnik fel. Az 1540-es nagyszebeni aranyforintokhoz: Gyöngyössy Márton: Különös Szapolyaiaranyforint. Adalék a Mohács utáni pénzverés és a dinasztikus pohtika kapcsolatához. Az Erem 69. (2013: 1. sz.) 11-12., Gyöngyössy Márton: Vita egy különös Szapolyai-aranyforintról. Eremtani Lapok 147. (2014. október) 3^4. Lengyel András véleménye szerint az említett 1540-es nagyszebeni aranyforintokat Fráter György kincstartó János Zsigmond (1540-1571) nevére verette volna: Lengyel András: „Új’ magyar király. A verető harmadik. HVG 2012. június 23. (XXIV évfolyam 25. szám) 42-43. 18 A magyar aranyforint pénzlábával kapcsolatos forrásokat összefoglalja: Paulinyi Oszkár: A magyar aranymonopólium jövedelme a középkorban. In: Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére. 1937. május 27. Bp. 1937. 493. (9. jegyzet). Az „Ars cementi” (kiadása: Jacobus Miller: Appendix ad catalogum nummorum Hungáriáé ac Transylvaniae instituti nationalis Széchenyiani. Pest, 1810. 116-121.) szerint egy márka „finom” aranyból (ami a közölt táblázat alapján 23 karát 9 grént jelent) 69, illetve három márkából 207-208 darab arany verendő. Ennek megfelelnek az ismert nagybányai és nagyszebeni cementezési számadások adatai is. A királyt illető erdélyi jövedelmeket felmérő Bornemissza-Werner jelentéshez (vö. Oborni Teréz: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt. 1552-1556. (Fons Könyvek 1.) Bp. 2002. 17-18.) fűzött pótjelentést (vö. Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV század végén és a XVI. század derekán. A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve 6. (1936) 40-43., a tanulmány újra megjelent: US: Gazdag föld - szegény ország. Tanulmányok a magyarországi bányaművelés múltjából. (Gazdaság- és Társadalomtörténeti Kötetek 3.) Szerk. Búza János - Draskóczy István. Budapest, 2005. 57-104.) idézi Paulinyi Oszkár (Paulinyi O.: A magyar aranymonopólium i. m. 493. (9. jegyzet): „Der Gulden in Golt werden nach Anczaigen der Camergraven neunundsechzig auf ein Markh geschlagen. Sölten den Cremniczer Gulden am Gehalt und Gewicht gleich zuesagen, sonder man hat, wie gesagt wird, bei des Münichen, auch Kunig Hansen Zeiten die recht Mas in baiden nie wol gehalten.”). A körmöci kamara 1564/1565-ös számadása a magyar arany finomságát 23 karát 9 grénnek adja meg: US: A magyar aranymonopólium i. m. 493. (9. jegyzet). A legutóbb Búza János foglalkozott az aranyforint pénzlábával 16. századi források elemzése során. Felhívta a figyelmet I. Ferdinánd 1533. évi követutasítására, amely szerint a magyar aranyforint finomsága 23 f karát (989,6%c), az aranyforintból
