Századok – 2015
2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán
92 HANTOS-VARGA MÁRTA melyik oldal rászorulna a másik fél segítségére, inkább a „nemzeti szocializmusban jelentkező totális állameszme” veszélyének felismerése vezeti őket. Fejtő jól látja a katolicizmuson belüli dilemmát, egyrészt a rádöbbenést „az istenelv és a Führerprinzip összeférhetetlenségére”26, másrészt a részleges rokonszenvet e politikai berendezkedés „gazdasági és szociális vonatkozásai” iránt, mely a kommunizmussal szembeni kisebbik rossznak tűnt. Kevesek előtt volt világos az, amit a szerző nyomatékosított: a totális rendszer lényege szerint „kíméletlen kizárólagossággal” lép fel, ezért a szisztéma csak időlegesen tűr meg maga mellett más gondolatiságot! A következőkben egy mesteri szövegszerkesztés félreérthetetlen distinkcióval különíti el „a kommunista pártokat” a „demokratikus erőktől”, így egészen egyértelmű, hogy a kívánatos dialógusban a marxizmus képviseletében résztvevő partnert az író a szociáldemokrata mozgalomban látja. Fejtő hangsúlyozza, hogy egyes államokban az egyház már „a fenntartásos együttműködés” útját választotta a demokratikus szabadságjogok megmaradásáért küzdő csoportosulásokkal, s bizonyítani kívánja, hogy a tartós béke elérése érdekében felállítható egy politikai és társadalmi „minimális program”.27 A ’jelen’ helyzet kiváltotta tapasztalatai tények sorolása után a tanulmány második és a harmadik része elméleti megokolást ad. Előbb Maritain könyvéből — korrekten és jó érzékkel — emeli ki a mondandó magját (az anthropocentrikus humanizmus bírálatát, az „örök elvek” időben változó, társadalmi-gazdasági megjelenési formáinak létét28, a „közbeeső célok” — közjó, szabadságjogok — és a profán világ felértékelését, a megkülönböztetést a polgári minőségben, illetve keresztényi minőségben végbevitt tettek között).29 Ezek után az idevonatkozó marxi tételeknek (a materializmus jelentése, az állam fogalma, a vallás szerepe) „durva leegyszerűsítésektől mentes” lényegét magyarázza. Fejtő nem tünteti el a markáns különbségeket, igényesen kommentál. Nyíltan beszél egy bizonyos „kettősségről”, arról, hogy bár Marx vallotta az államnak a meggyőződések iránti pártatlan viselkedését, ő maga „mint humanista, mint bölcselő, mint kritikus” egyáltalán nem volt elfogulatlan. A munkáspártok hasonlóképp jártak el: programszerűen követelték ugyan a vallásosságnak a magánszférába utalását, de mozgalmi szinten a szocialista világkép és a hitgyakorlás kizárta egymást.30 Nem másodrangú a záró fejezet előtti megálla-26 Nem említi, de nyilván bennfoglaltan utal XI. Piusz Mit brennender Sorge című enciklikájára (1937. március 14.). A pápai dokumentum II. fejezete foglalkozik e témával. A körlevél e sorait Közi-Horváth József is idézi saját kiadásában megjelent füzetében. (Közi-Horváth József: Nemzetiszínű pogányság, Bp. 1937. 16.) 27 Fejtő F: Kereszténység i. m. 14^15. 28 Maritain a „kereszténység”, mint vallás és a „keresztény világ”, azaz egy adott történelmi korszak sajátosságainak fogalmi elkülönülését javasolja. 29 „Maritain egy olyan új eszményt sürget, amely az államok, a gazdasági és jogi rendszer profanitását összhangba hozza az istenhittel. Keresztény államot akar, amelyben a nem keresztények teljes szabadságnak örvendjenek; keresztény államot, amelyben megmarad a különböző osztályok és foglalkozási ágak teljesen profán és szabad szervezkedése; amelyben az ipar szocializált és a mezőgazdaság individualista, egyszóval „vegyes államot”, amely „lényegében demokratikus”, államot, amely nem tiszteli a tévedést, de a tévedésben is tiszteb a lelkiismeretet.” Fejtő F: Kereszténység i. m. 16-17. 30 Uo. 18-22.
