Századok – 2015

2015 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hantos-Varga Márta: Az ideológiai ellenfél és a politikai ellenség elkülönítésének problémái. Sajtóvita a baloldallal való együttműködés lehetőségeiről 1943 tavaszán

SAJTÓVITA A BALOLDALLAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEIRŐL

93

pítás sem: „A vallásszabadságot elvileg még a Szovjet is elismerte, bár gyakorlatában kétségkívül a vallástalan mozgalom javára érvényesíti az állam befolyását, ami nemcsak helytelen, de szükségtelen is.”31 Jóllehet Maritain, ahogy ez a Szép Szó szemléjéből is kiderül, a metafizikai szakadék okán áthidalhatatlan távolságot lát a kereszténység és a szocializmus között, a gyakorlati együttműködést [oeuvre pratique commune] nem tartja megvalósíthatatlannak. Fejtő azt az álláspontot foglalja el, s ezt kívánta bizonyítani, hogy a közös célból fakadó cselekvés mögött mégis meghúzódhat a két eszme néhány érintkező pontja:

1) a humanizmus szerepe32, 2) a munkásság emberi felemelkedésének igénye, 3) a szabadságjogok tisztelete és követelése.

Bő egy hónappal később, 1937 őszén a szocialista teoretikus újabb írásban válaszolt a cikkére érkező katolikus bírálatokra.33 Tanulságos a pontosítás, tanulságos a megismételt mondanivaló és tanulságos a szemközti oldal reagálása. Fejtő most kendőzetlenül nevezi meg a címzetteket, vagyis az „ifjú katolikus publicistákat”, az „őszinte reformkatolikusokat”, akiket definiál is. Ok azok, akik „katolikus álláspontjuk teljes fenntartásával, nemcsak a horogkeresztes szellemnek éles ellenzői, de egyre nyíltabban sürgetik Magyarország mélyreható szociális és politikai reformját is”. A fel nem adható ideológiai alappontok megerősítése mellett ismét kiáll eredeti felvetése mellett, s újból lefekteti a szövetkezés munkaterületeit: „a szociálpolitikai törvényhozás, a szocializálás oly esetekben, amikor a közösség érdekében okvetlenül szükséges, a földbirtoklás körüli igazságtalanságok megszüntetése, az osztályharc addig a fokig, míg az igazságot s nem az öncélú gyűlölködést szolgálja, a demokráciáért a totális államok ellen folytatott küzdelem”.34 35 A Korunk Szava 1937. augusztusi és szeptemberi számaiban megjelent elutasító reakciókra36 felelvén állapítja meg azt a fontos tényt, mely (a későbbiekben is, így 1943-ban szintén) letagadhatatlan volt: a katolicizmus rendszerint azonosítja a marxizmust a bolsevizmussal, s nem vesz tudomást a „demokratikus szocializmusról”, holott a „nyugati szocializmus” — ahova Fejtő magát és mozgalmát számítja — „a demokrácia alapján áll”.36 Majdan Almásy József vállalja fel a különbségtétel kockázatát, e helyütt a replikázó szerzők a doktrínális különbségek miatt vetik el a közös fellépés javaslatát, melyet akkor tartanának megvalósíthatónak, ha a szociáldemokrácia „megtér”.37 Az „egybeolvadásnak” felfogott együttműködést Fejtő a kortárs német és francia példákra hivatkozva utasítja el.

31 Uo. 24.

32 Hiszen — a francia filozófust idézve — „kereszténynek nevezhető energiák” a marxizmusban is léteznek, úgymint az ember méltóságának a hite, a szabadság vágya, a személyiség ereje, a szohdaritás, az eszmékért való áldozatkészség, a lelkiismeret szabadságának és önkormányzatának elve. Uo. 25.

33 Fejtő Ferenc. Kereszténység és szocializmus. Szocializmus, 1937, 391-398.

34 Uo. 396.

35 Horváth Béla-. A kinyújtott kéz. Korunk Szava 1937/15-16. 431-433. Kozma Erzsébet-. Kereszténység és szociabzmus. Válasz Fejtő Ferencnek. Korunk Szava 1937/17. 470. Kozma Fejtő második cikkére novemberben reagált: Korunk Szava, 1937/22. 663-664.

36 Uo. 392-393.

37 Horváth azt igényli, hogy a marxisták „boruljanak le Krisztus keresztjénél és homlokukat tartsák a küzdő Egyház krizmája alá. [...] A harc az emberért s a szabadságért csak a kereszténység-