Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy János: A vármegyei követküldési gyakorlat jellegzetességei az 1751. évi országgyűlés példáján
954 NAGY JANOS pök öccsét) olyannyira foglalkoztatták a megyei közélet kérdései, hogy Vay Ábrahámnak, a tiszántúli református nemesség vezéralakjának és a tiszántúli egyházkerület főgondnokának követté választását megakadályozta és utasította a közgyűlést Vay helyett egy másik követ kiküldésére. Erre később sor is került.81 Feltehetően a személyes ellenszenv mellett felekezeti ellentét is állhatott a főispáni intézkedések hátterében, ami a következő év tavaszán az alispánválasztáskor is megmutatkozott.82 A vármegyei követküldés kapcsán döntött a közgyűlés a követek munkájának díjazásáról. A diétára kiküldött követek napidíjra való jogát törvény garantálta (1715. évi 47. törvénycikk), ennek mértékét azonban törvények nem rögzítették, ami vármegyénként eltérő gyakorlatot eredményezett. A Helytartótanács azonban már működése kezdeti időszakától (1726-tól) — a visszaélések elkerülése végett — szabályozni kívánta a vármegyei napidíjak mértékét.83 A szakirodalom korábban általánosságban jelezte az 1751. és 1764-65. évi országgyűlés kapcsán, hogy a Helytartótanács resolutiora által előírt napidíj mértékén felüli különbözetet a megyéknek vissza kellett fizetniük.84 A Helytartótanács a rendi közigazgatás ellenőrzését és modernizálását feladatának tartotta, de ekkor még kevés sikerrel, ezt a két ellenzéki vármegye (Veszprém, Borsod) tiltakozása mutatta meg az 1751. évi diéta utáni napidíj-visszafizetésével kapcsolatosan. Mindehhez tudni kell, hogy a korban a követi napidíjakat a házipénztárból fizették, azonban vármegyénként változott, hogy a fizetési kötelezettség kikre terjedt ki: a nemtelenek vagy esetleg a nemesek is hozzájárultak a költségekhez. Borsod vármegyében az egyik legjelentősebb itteni birtokos, a közel 40 000 úrbéres holdnyi földterülettel rendelkező egri káptalan kérésére 1751- ben közgyűlési határozat mondta ki, hogy a napidíj összege a nemesi és egyházi birtokokra nem vethető ki.85 Veszprém megyében 1751-ben fele részben a jobbágynépességet, fele részben a nemeseket taksáltatták meg.86 Zala vármegye Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XIV Szerk.: Galambos Sándor-Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza 2000. 207-242. különösen 223. 81 Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára IVl.a. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Szabolcs vármegye közgyűlési jegyzőkönyve. 21. kötet. (1748- 1756) 188. f. 1751. március 15-i bejegyzés. 82 Vay Ádám Prónay Gáborhoz írott, 1752. május 7-én datált levelében hangot adott annak a feltételezésének, hogy a Jármy Ferenc alispán halálával megüresedett alispáni poszt betöltetését a főispán gyanús módon vallási okból halogatta. A nagy lélekszámú döntően református nemesség által lakott megyében összehívta ugyan a közgyűlést, de a levélíró szerint a tisztújítást ennek végére halasztotta el, mire a megjelent vármegyei rendek egy jó része — megunva a hosszas ülésezést — hamar hazatért otthonába, így a főispán könnyebben tudta saját akaratát a gyűlésen érvényesítem. A levelet közli: Prónay Dezső - Stomp László (szerk.): Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából. Bp. 1905. 469^171. 83 Szíjártó M. István-. Követi napidíj és vármegyei önállóság. In: Nemesi társadalom és politika i. m. 91-100. Szíjártó István tanulmányában Somogy megye 1764r-65. évi országgyűlésre küldött követeinek adott napidíjai miatt a Helytartótanáccsal kirobbant konfliktust dolgozta föl. 84 Szíjártó I.: Követi napidíj i. m. 95. 85 MNL BAZML IV 501.a. Borsod vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 24. kötet. 891-892. Miskolc, 1751. január 22. 86 Pehm [Mindszenty ] József: Padányi Biró Márton veszprémi püspök élete és kora. Zalaegerszeg, 1934. 112.
