Századok – 2015
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Viskolcz Noémi: Esterházy Anna Júlia (1630-1669)
876 VISKOLCZ NOÉMI gyón: írj arról is édes fiam”,11 „azonban Juliánkának a szeme fájdalmát nem káli semmire venni hogy úgy ne járjon mint az előtt”„Juliankát nem köll kinnhordozni, viszek valami orvosságot neki”,17 18 19 „szegény kis Marianka is nyavalyásol volt és még most is alkalmatlanol vagyon, s még Juliánka sem épölt föl. Bánom igen nyavalyájokat, de úgy köll lenni mint Isten rendeli”,20 „Julianka betegeskedik. Igen nagy hévség bántotta tegnapelőtt, azt Ítéljük, hogy tertiana fog bellőle lenni. Arra nézve doctorért is küldöttünk, ha valamint eleit vehetnénk”.21 A szembajokon, hurutos-lázas megfázásokon kívül egyszer érte egy kisebb baleset a kislányt, a történetet jóval később Anna Júlia öccse, Esterházy Pál jegyezte le: ,Jinnakotána Lákompakra vittek, azholott anyám asszonnyal két esztendeig voltam. Ugyanott Szent Cristina napján, Eszterhás Miklós palatinus s Nyári Cristina lévén szüleimnek nevei, az kék hajduk örömöt lőttek. Azonban hogy az Úr háza ablakán, néném, Eszterhás Anna Júliával kinéznénk, engem az én dajkám, ki traisdorfi horvát asszony volt, nénémaszonyt penig Simontornyai Kató névő leányasszony tartotta, úgy jőve egy golyóbis az ablak körösztére, hogy az néném kezét is megsértette s az leányasszonynak az karjában ment, kit sok üdővel azután kivettek. ”22 A lövöldözés — mint Esterházy Miklós leveléből kiderül — 1632. július 24-én, Nyáry Krisztina névnapján történt. A két éves Anna Júlia egy könnyebb sérüléssel megúszta, apja azonban komolyan bosszankodott: „szomoruvan értem otthon való szerencsétlenségeteket. Ritkán jüvök ki házamból hogy azonban valami galiba ne találjon otthon... Elé temérdek esztelenség volt arczczal állani ki a házból a lövésre. S büntetést érdemlene az, ki az ablakra vitte őköt”23 Természetesen örömteli pillanatok is akadtak Anna Júlia életében, szülei szeretettel köszöntötték névnapján július végén, erről megint csak apja levele tanúskodik: „Mi tegnap szent Anna asszony bélesét (vagy inkább Gibanavicza vala) Battyániné asszonyomnál evénk meg ebéden. S minthogy nekünk is vagyon egy fél Annánk, Anna Juli asszony... collátiora én is megmarasztottam volna őköt”.24 17 Esterházy Miklós Nyáry Krisztinának Pozsony, 1634. március 14. In: Esterházy Miklós levelei i. m. 276. 18 Esterházy Miklós Nyáry Krisztinának, Biccse, 1635. június 18. In: Esterházy Miklós újabb levelei Nyáry Krisztinához. Közli Merényi Lajos. Történelmi Tár 24. (1901). 354-386., 481-512. 504. 19 Esterházy Miklós Nyáry Krisztinának, Bécs, 1638. június 29. In: Esterházy Miklós levelei i. m. 290. 20 Esterházy Miklós Nyáry Krisztinának, Nagyszombat, 1639. szeptember 26. In: Esterházy Miklós levelei i. m. 295. 21 Esterházy Miklós levele Esterházy Istvánnak, Kismarton, 1639. szeptember 11. In: Gróf Eszterházy Miklós nádor levelei István fiához (1639-1641). Kiad. Merényi Lajos, Történelmi Tár 30. (1907). 310-319. 310. 22 Esterházy Pál visszaemlékezése i. m. 306. Ugyan Esterházy Pál magát is megörökítette a történetben, de 1632-ben, amikor a lövöldözés megesett, még nem is élt. Már Iványi Emma is gyanakodott Pál történetmondásának hitelességét illetően (uo. 508.). Mint a későbbiekből is kitűnik, Pál vagy rosszul emlékezett és összekevert családi történeteket - magának tulajdonítva olyan eseteket, amelyek nem is vele estek meg - vagy szándékosan alakította át a narrációt. 23 Esterházy Miklós Nyáry Krisztinának, Bécs, 1632. július 25. In: Esterházy Miklós levelei i. m. 266. 24 Esterházy Miklós Nyáry Krisztinának, Tarcsa, 1635. július 27. In: Esterházy Miklós levelei i. m. 281.
